Offtopic

[Alexander Mahone]

Gazdagság? A világ kétharmada (!) kevesebb mint napi 2 dollárból (!) él. Ehhez képest mi rohadt gazdagok vagyunk.
Én mindig abba gondolok vele, hogy hány olyan ember van a világon aki szívesen cserélne velem mind egészségügyileg mint anyagilag (pedig nem vagyok olyan hú de tele pénzzel).

[Deus]

Érdekes téma megy itt...

Ha érdekel egyeseknek, hogy mi az én nézőpontom:

1. Egészség: nálam nem lényeges, mert alapból születésemtől fogva hátrányos helyzetű vagyok. Úgyhogy nekem édesmindegy. Dohányzok, red bull -okat iszom mindennap. De, emellett sportolok is, de nem az egészségem miatt, hanem mert szeretem. Összefoglalva, hidegen hagy az egészségem, és az is hogy "hány napom van még hátra az életemből". lesz.rom?

2. Család: Hát most jelen pillanatban, 26 éves fejjel nem szeretnék családot alapítani, mert nincs szükségem rá. Számomra csak gondot okozna pénzügyileg és egészségügyileg is (aggódni kell, hogy a gyerek egészséges -e, biztonságban van -e, stb...). Úgyhogy az egyedüllét a legjobb számomra... Mellesleg nem akarok elcseszett jövőt adni a gyerekeimnek, tehát jobb ha meg se szülnek. A jövedelmem nevetségesen alacsony, tehát semmiképpen nem tudom megadni az alapokat a család számára.
Elvileg jóképű vagyok, de mégse volt szerencsém barátnővel lenni... Egyszerűen egyetlenegy nőnek se érdeklek szerelmi kapcsolat szempontjából, csak "barátilag"... Engem már eltalált a Cupido nyílvesszője nem is egyszer, mégse történt semmi, mert nem tudok mit tenni azzal a ténnyel, hogy nem vagyok érdekes a "Nagy Ő" számára. Próbáltam már ezt azt. Természetesen közrejátszik a visszahúzódó természetem is a nőkkel szemben.

3. Pénz: Hát nem bánnám, ha multimilliárdos lennék, mert azzal megszűnne az az átkozott pénzügyi gondjaim, és "függetlenné" válnék. Természetesen nem villognék vele, hogy "ennyilóvémvanb+"... Ismerek egy olyan embert, ami a vagyona meghaladja a 250 milliót is és csillagászati fizuja van. Mégis úgy öltözik mint egy átlagos ember. Semmi drága cuccot nem visel, olcsó ruhákat használ. Kerüli a feltűnést. Egyetlen egy dolog ami feltűnő: Lexus márkájú kocsija van Tök átlagos családi házban él. Valami én is ilyen életmódot folytatnék, mint ő.
Nem érezném jól magam, ha a vagyonommal villognék, mert pl. a legjobb barátomat nem akarom megbántani vele, azzal hogy nekem van lóvém, neki meg nincs. Tehát visszafogottan kezelném a pénzt. Sőt, adományoznék is.



Másik téma, Élet a halál után:
Az én nézőpontom az, hogy semmi. Egyszerűen megszűnsz létezni. Nem hiszek a vallási maszlagban, hogy "ha rossz voltál, akkor elégsz a pokolban, ha jó voltál, akkor mennyei nektár vár rád"... Olyan propaganda szagú nekem az egész... Egy olyan zseniális propaganda, amely a kezdettől évezredekig is működni fog. Ezért vagyok kőkemény ateista. Csak akkor hiszem el a dolgokat HA LÁTOM, illetve van rá cáfolhatatlan bizonyíték, stb...

Alapból jó ember vagyok, segítek másokon, soha nem lopok, rossz dolgokat nem tudom megtenni. De ez nem a vallás miatt van, hanem azért mert én ilyen vagyok.

[Sanama]

na leírom leegyszerűsítve. tegyük fel, a teljes boldogsághoz gazdagság,egészség és szeretet (család,párkapcsolat,barátok) kell.

ha gazdag vagy alapból, könnyebb megszerezni/megtartani a többi feltételt, mint ha az utóbbiak közül van meg 1-2, de gazdag szeretnél lenni.

ez igaz, csak dobhatod azt a barátot a kukába, akit a pénzed miatt tudsz megtartani.

[shutterisland]

na leírom leegyszerűsítve. tegyük fel, a teljes boldogsághoz gazdagság,egészség és szeretet (család,párkapcsolat,barátok) kell.

ha gazdag vagy alapból, könnyebb megszerezni/megtartani a többi feltételt, mint ha az utóbbiak közül van meg 1-2, de gazdag szeretnél lenni.

[csababarca]

Persze nyilván lehet boldog valaki attól mert szegény. Sőt. nem mondom az ellenkezőjét.
De azért jó gazdagnak lenni. És itt most nem a "gazdag" szó mai sztereotípiákkal átitatott változatát kell érteni,hanem normális,rendes életkörülményeket,tisztességes munkával,tisztességes keresettel. Pl. hogy ha lesz egy gyerekem,és meglát a kirakatban egy biciklit ne kelljen megnéznem az árát,hanem nyugodt szívvel,lelkifurdalás nélkül be tudjak menni és megvenni neki. Én nem bírnám elviselni,hogy azt mondjam a gyerekemnek,hogy bocs,de erre most nincs pénzünk. nem lennék így boldog.
Előttem az apám a példa,aki rengeteg rossz tulajdonsággal rendelkezik,vannak veszekedések otthon,de neki az az első,hogy nekünk jó legyen. inkább jár szakadt pulcsiba meg farmerba,csak nekünk megadhassa azokat a dolgokat amiket kérünk. (nem vagyunk nagy igényűek.)
Szóval valami ilyesmivel én is kiegyeznék felnőtt koromra,én nem vágyok luxusautókra,luxusházakra,semmi ilyenre,csak nem akarom hogy a gyerekeim nélkülözzenek. Akkor inkább nem kell gyerek.

Én így gondolom.
Jah és az hogy valaki gazdag nem jár együtt az áldolgokkal, a boldogtalansággal,csak a mai értékrendben ezek lettek rájuk aggatva,főként irigységből.

[LG]

Nagyon szélsőséges eseteket mondotok. nyilván ha választani kell,hogy egészség+gazdagság,egészség+szegénység akkor az első kombót választanám. Miért kezelitek alapesetnek,hogy aki gazdag az boldogtalan?
Persze ha gazdagsághoz valami súlyos betegség tartozna,meg boldogtalanság akkor más a helyzet,de még akkor is gondolkodóba esnék.

Én nem vagyok álszerény. Boldog tudok család nélkül is lenni (most nem a meglévő családtagjaim nélkül értem,hanem a még meg sem lévő,jövőbeni család nélkül). És nem mérhetetlen gazdagságra vágyom,luxus dolgokra,csak arra hogy nem hónapról hónapra éljek,mint a 30-35 éve tisztességesen dolgozó szüleim,hogy anyum tanári fizetése is majdnem elmegy a rezsire. Csak arra vágyok hogy ne legyen gondom.
Mert ha választanom kell,akkor élek gondtalanul de család nélkül, mint hogy családom legyen,de nem tudok nekik megadni még alapdolgokat se.

Szóval nehéz ügy ez,de mondom,ha valaha választhatnék,akkor inkább választom a magányt,de jólétben,mint hogy családot alapítsak,és havi szinten problémáink legyenek a megélhetéssel.
Persze ezen a mostani lottónyeremény lendíthetne,én azzal a pénzzel olyan szinten alapoznám meg az életemet,hogy még a gyerekeimnek is bőven jó életük lenne,de talán az unokáknak is.

Én egy szóval sem mondtam, h aki gazdag, az boldogtalan. Én azt mondtam, h aki nem gazdag, hanem mondjuk egy átlag magyar anyagi lehetőségeivel rendelkezik, és boldogtalan, annak a pénz sem fogja meghozni a boldogságot, mert ha most nem tudja értékelni az élet örömeit, azt gazdagon sem fogja tudni.
A magányosságon pedig nemcsak a jövendőbeli családodat értettem, hanem a barátaidat is. Hidd el, a magány rosszabb, mint gondolnád. Ha ezt nem hiszed, akkor még nem volt benne részed. Lehet sok pénzed, elmehetsz emberek közé, nagy bulikba. De aztán ha hazamész, és egyedül vagy, rájössz, h igazából nincs senkid, és emiatt szomorú leszel.
Ami pedig a családalapítást illeti, fiatalon még lehet így gondolod. De én ismerek olyan jómódú öregasszonyt, aki most kesereg azon, h fiatalkorában nem lett családja, és sokan vannak így, akik már csak akkor kapnak észbe, mikor késő. Nem jó egyedül lenni, az állbarátok pedig nem szüntetik meg a magányérzetet. Olyan ismerőseim is vannak, akiknek nagyon rossz felé haladt az életük, és a léha életmódból becsúszott egy gyerek, de mára felelősségteljes, boldog családapák lettek.
Persze nem jó 8-10-12 órákat lehúzni nevetséges pénzekért egy gyárba. De az nem mind1, h ha vki hazamegy, szerető család és barátok várják-e, vagy pedig a magány. Mert bizony ilyen nehéz körülmények között is lehet boldog az ember. A magányos és beteg ember viszont soha nem lehet boldog.

[Sanama]

Elég érdekesen gondolod az tény.
Én is inkább LG-vel értek egyet

Abba gondolj bele,hogy az a világ, amit csak a pénzed miatt tudsz felállítani magadnak, mennyire lenne valós? Mennyire lennének igaziak azok a barátok,akiket a pénzeden szereztél, vagy azok a barátnők,stb. ?!

ezt sem lehet általánosítani.
ismerek gazdag köröket a környékemen (persze nem csőgazdag milliárdosok, de magas színvonalon élnek) akik mindig együtt járnak ide-oda funolni, fogadásokat szerveznek, nyaralnak, stb.
nem érzem azt, hogy ezek ne lennének őszinte dolgok.
a nagyon-nagyon magas, korrupt körökben lehetnek érdekbarátságok inkább, meg ott, amikor egy gazdaggal a szegény próbál haverkodni.

a barátnők ugyanez. sztem idővel mindenki megtalálja a párját, akit szeret, és aki őt is szereti, azért aki, és ahogy kinéz.
viszont előtte nem gáz, ha (és ez a pénzednek köszönhető nagyrészt) bármilyen nőt megkaphatsz.

De azok az ismerőseid se lennének akkora spanok, ha az egyik lesüllyedne, és hirtelen nem lenne annyi lóvéja...
ha meg szeret valaki azért ahogy kinézel,hát ... na mondjuk úgy,hogy ebben is eltérő a véleményünk

[shutterisland]

...

Elég érdekesen gondolod az tény.
Én is inkább LG-vel értek egyet

Abba gondolj bele,hogy az a világ, amit csak a pénzed miatt tudsz felállítani magadnak, mennyire lenne valós? Mennyire lennének igaziak azok a barátok,akiket a pénzeden szereztél, vagy azok a barátnők,stb. ?!

ezt sem lehet általánosítani.
ismerek gazdag köröket a környékemen (persze nem csőgazdag milliárdosok, de magas színvonalon élnek) akik mindig együtt járnak ide-oda funolni, fogadásokat szerveznek, nyaralnak, stb.
nem érzem azt, hogy ezek ne lennének őszinte dolgok.
a nagyon-nagyon magas, korrupt körökben lehetnek érdekbarátságok inkább, meg ott, amikor egy gazdaggal a szegény próbál haverkodni.

a barátnők ugyanez. sztem idővel mindenki megtalálja a párját, akit szeret, és aki őt is szereti, azért aki, és ahogy kinéz.
viszont előtte nem gáz, ha (és ez a pénzednek köszönhető nagyrészt) bármilyen nőt megkaphatsz.

[sjd]

Inkább megmentek egy éhező kiskutyát, mint egy éhező 40 éves embert...lehet, hogy ez az én bajom, meghogy rosszul gondolkodom, de én az embert nem tekintem a társamnak, és nem is tekintem ugyan azon fajnak, tisztelet a kivételnek.

Ehhez csak gratulálni tudok, szívből kívánom, hogy rajtad se segítsenek, ha esetleg éhezni fogsz
Egyébként meg példás hozzáállás, ne is tekints senkit a társadnak, pont azért tart ma itt a világ, mert az emberek ennyire semmibe nézik egymást
Azt meg nem tudom milyen fajból valónak tekinted magad, de mondjuk nekem is voltak olyan gondolataim, hogy mi ketten nem ugyanabból a fajból valók vagyunk (csak valószínűleg nem ugyanarra gondoltunk)

Egyébként meg a tököm tele van az ilyen emberekkel, akiknek ez a legnagyobb problémájuk. Ok, én sem támogatom, hogy irtsák ki a kóbor kutyákat, sőt, örülök, ha állatmenhelyek minél többet megmentenek, de amikor már facebookon a 15. állatkínzós posztot látom, felmegy az agyamban a pumpa. Miközben Magyarországon milliók élnek a létminimum alatt, és ezernyi más gond van, ezeknek a tinip*csáknak az a legnagyobb problémájuk, hogy néhány szadista megkínozta a kutyáját. És persze a probléma megoldásának az a legjobb módja, hogy telef*ssák a facebookon az erről készült gusztustalan fotókkal. Tipikus first world problem, de menjen csak mindenki, ragasztgassa a KONY2012 matricáit, és higgye csak azt nyugodtan, hogy most megváltotta a világot.

(Amúgy meg ismét gratulálok Platininek, és az összes korrupt UEFA-vezetőnek, hogy egy ilyen ország, mint Ukrajna EB-t rendezhetett, remélem tanulnak belőle és most már csak tőlünk nyugatabbra lesz kontinenstorna)

[Sanama]

...

Elég érdekesen gondolod az tény.
Én is inkább LG-vel értek egyet

Abba gondolj bele,hogy az a világ, amit csak a pénzed miatt tudsz felállítani magadnak, mennyire lenne valós? Mennyire lennének igaziak azok a barátok,akiket a pénzeden szereztél, vagy azok a barátnők,stb. ?!

[shutterisland]

szerintem mentalitás kérdése, hogy ki hogyan kezeli a gazdagságot. tényleg sok a megkeseredett, gyökér milliomos.
ettől függetlenül ÉN úgy érzem, hogy a pénz (sajnos) a mai világban mindennek az alapja...ez alapján mérik az embert, ebből élsz meg, ez határozza meg az életedet.

ha meg nagyon lebutítjuk, és az egészséget vesszük alapul...szerintem egy milliomos embernek (persze ha figyel rá) sokkal jobbak az esélyei mindenben. 100 féle vitamint, gyógykészítményt szedhet, bármilyen betegségre drága gyógyszereket, sőt, ha nagyobb a baj, olyan kezeléseket engedhet meg magának, amire a szegényebbek gyűjtést szerveznek.
szóval elég nagy előny ebből a szempontból is a pénz.
persze lehet gazdag, ha egy halálos kórt kapsz el, de az előbbi mondatok miatt én úgy érzem, erre kevesebb esélyed van.

az is igaz, egy szegény sorban élő anya nem adná oda a gyerekét általánosságban a gazdagságért.
viszont ha belegondolunk, mint gazdag ember, ugyanúgy, sőt még jobb körülmények közt alapíthatsz családot.

igen, ha valaki jóképű, sármos, de nem gazdag, az nem rosszabb állapot, mint ha undorítóan nézne ki, de gazdag lenne.
viszont egy átlagos külsőből egy gazdag ember sokkal többet tud kihozni.
jobb ruhák, könnyebben kigyúrja magát, bla-bla.


szerintem az az igazság, hogy pénzért a dolgok 99%-át, beleértve részben az egészséget is meg lehet venni.
bár barátokat csak érdekbarátokat lehet pénzért venni, viszont ha gazdag vagy, akkor sokkal könnyebb közvetlenül is barátokat szerezni, mert van pénzed minőségben szocializálódni, főleg a felsőbb körökben.
szó szerint szerelmet nem lehet venni, de pl. abba is gondolj bele, hogy ha milliárdosként valaki csúnya, akkor még szarabb lenne, ha csóró lenne.

én tényleg úgy érzem, hogy annyira ez a rohadt pénz határozza meg a világot (és ez egyre jobban érvényes) hogy legalább annyira kulcsa a boldogságnak, mint a szeretet, vagy szerelem.

[csababarca]

Nagyon szélsőséges eseteket mondotok. nyilván ha választani kell,hogy egészség+gazdagság,egészség+szegénység akkor az első kombót választanám. Miért kezelitek alapesetnek,hogy aki gazdag az boldogtalan?
Persze ha gazdagsághoz valami súlyos betegség tartozna,meg boldogtalanság akkor más a helyzet,de még akkor is gondolkodóba esnék.

Én nem vagyok álszerény. Boldog tudok család nélkül is lenni (most nem a meglévő családtagjaim nélkül értem,hanem a még meg sem lévő,jövőbeni család nélkül). És nem mérhetetlen gazdagságra vágyom,luxus dolgokra,csak arra hogy nem hónapról hónapra éljek,mint a 30-35 éve tisztességesen dolgozó szüleim,hogy anyum tanári fizetése is majdnem elmegy a rezsire. Csak arra vágyok hogy ne legyen gondom.
Mert ha választanom kell,akkor élek gondtalanul de család nélkül, mint hogy családom legyen,de nem tudok nekik megadni még alapdolgokat se.

Szóval nehéz ügy ez,de mondom,ha valaha választhatnék,akkor inkább választom a magányt,de jólétben,mint hogy családot alapítsak,és havi szinten problémáink legyenek a megélhetéssel.
Persze ezen a mostani lottónyeremény lendíthetne,én azzal a pénzzel olyan szinten alapoznám meg az életemet,hogy még a gyerekeimnek is bőven jó életük lenne,de talán az unokáknak is.

[Bob_Marley]

LG tökéletesen leírta a véleményemet (a kutyás okfejtéssel is maximálisan egyet értek) Nagyon lesarkítva inkább egész életemben legyek egészséges de szegény, mint gazdag de mondjuk féllábú.

[LG]

Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.

tény, hiszen mindenki meghal egyszer.
viszont az anyagi helyzeted nem mindegy, még ebből a szempontból sem (mittudomén drága gyógyszerek,kezelések,stb.)

a lényeg az én szempontomból amúgy az, hogy inkább élnék 50 évet fényűző pompában, gazdagon, luxuskocsikkal a luxusvillám garázsában, 3 ukrán kiscsajjal sexonthebeach koktélt szlopálva a yakuzzimban, mint mondjuk 75-öt gyárimunkásként, aki azért gürizik, hogy fizesse a számlákat, és nélkülöznie kell.

meg amúgy is, lehet, hogy selejt vagyok, de az én értékrendemben a pénz a legfontosabb dolog a világon.
oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

Nem tudom, nálam az egészség a legfontosabb. Amíg testileg, és lelkileg is maximálisan egészséges vagyok, addig nincs nagy baj. Ha vmi maradandó egészségügyi károsodást szenvednék, mondjuk az egyik lábamat elveszteném, nincs az a pénz, ami boldogítani tudna, mert többé nem lennénk teljes ember, nem is akarnék úgy tovább élni. De ez így van a lelki betegségekkel is. Ne hidd, h a depresszió csak a szegények betegsége! Nagyon sok gazdag is ugyanígy szenved tőle.
A másik dolog, h én jóképű, és jó fizikumú srácnak tartom magam, amit megint csak nem cserélnék el a pénzre. Lehet, h több nőt vonzanék akkor, ha egy csúf, kövér, büdös milliárdos lennék, mint most, de nekem ez mégsem kéne, mert zavarná az önbecsülésemet.
A második legfontosabb dolog számomra a család, és a barátok. Mert tudom, h bármi is történjék, ők mellettem fognak állni. Ha nagyon a padlón vagyok, de beszélgetek egy jót vmelyik barátommal, úgy érzem, minden gondom-bajom elmúlt. Sokkal rosszabb, ha az ember magányos! Azt nem lehet pótolni, hiába lesz vki a gazdagsága miatt népszerű. Hány olyan példát ismerünk, mikor gazdag, sikeres emberek azért voltak boldogtalanok, mert magányosak voltak!
A pénz persze nekem is fontos dolog, de nem a legfontosabb. Így is boldog vagyok, ha több pénzem lenne, még boldogabb lennék.
DE aki most boldogtalan, és azt hiszi, ha sok pénze lenne, akkor boldog lenne téved. Lehet, h téged egy rövid ideig boldogítana a luxusvillád, az autód, meg az ukrán örömlányok, de gyorsabban belefásulnák abba az életmódba, mint gondolnád. Aztán ilyenkor szoktak jönni az alkohol, a drogok, különböző ajzószerek, meg antidepresszánsok. Hány, meg hány ilyen történetet ismerünk...

[sjd]

oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

Pont az általad leírt dolgok azok, amikhez nem segít a pénz hozzájutni.
Sztem mindenkinek fontos, hogy ne kelljen nélkülöznie, de ha egy szegénységben élő szülőt megkérdeznél, hogy elcserélné-e a gyerekét arra, hogy gondtalanul élhessen, biztos nem tenné meg

[shutterisland]

Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.

tény, hiszen mindenki meghal egyszer.
viszont az anyagi helyzeted nem mindegy, még ebből a szempontból sem (mittudomén drága gyógyszerek,kezelések,stb.)

a lényeg az én szempontomból amúgy az, hogy inkább élnék 50 évet fényűző pompában, gazdagon, luxuskocsikkal a luxusvillám garázsában, 3 ukrán kiscsajjal sexonthebeach koktélt szlopálva a yakuzzimban, mint mondjuk 75-öt gyárimunkásként, aki azért gürizik, hogy fizesse a számlákat, és nélkülöznie kell.

meg amúgy is, lehet, hogy selejt vagyok, de az én értékrendemben a pénz a legfontosabb dolog a világon.
oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

[Mihu]

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

akkor igyekszem kiverni a fejemből azt,hogy egyszarvú póni leszek

http://www.youtube.com/watch?v=nWNNzWDx ... re=related

[daffy]

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

akkor igyekszem kiverni a fejemből azt,hogy egyszarvú póni leszek

[Tim]

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

[daffy]

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

ha egy kicsit olvasol a témában,akkor rájössz,hogy rengeteg olyan dolgot tudnak a halálból visszatérők,amit nem tudhatnak pl: amíg halottak voltak,megjegyezték az össze orvos nevét,ébredésükkor pontosan tudták,hogy hol volt a testük,mi történt vele,stb

[Mihu]

Reálisan nézve egyszerűen csak elporladunk. A szívünk, a hitünk meg a reménykedésünk azt diktálja, hogy biztosan van valami, de ésszerű magyarázat nincs rá.

Egy csomó mindenre nincs ésszerű magyarázat. Hogy mi lesz velünk a halál után,ezer oldalról meg lehet közelíteni. Akár a vallás felől,akár a filozófia felől,akár a hit felől. De bővebb felvilágosítást olyan tudna adni,aki visszajött odaátról. Bár ilyenre is volt példa,azoknak az esetében például akik a klinikai halálból tértek vissza,illetve Haitin több olyan eset volt hogy eltemették az illetőt,és egyszercsak felbukkant. Mondjuk az utóbbiak nem emlékeztek semmire,még a saját életükre sem.

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

[sjd]

Ha már ilyen tudományos dolgoknál tartunk, elvileg ugye tágul a világegyetem? De mibe? Kell valami tér amibe tágulnia kell?

Nem kell "valami tér", mert maga a tér tágul

[Tim]

Reálisan nézve egyszerűen csak elporladunk. A szívünk, a hitünk meg a reménykedésünk azt diktálja, hogy biztosan van valami, de ésszerű magyarázat nincs rá.

Egy csomó mindenre nincs ésszerű magyarázat. Hogy mi lesz velünk a halál után,ezer oldalról meg lehet közelíteni. Akár a vallás felől,akár a filozófia felől,akár a hit felől. De bővebb felvilágosítást olyan tudna adni,aki visszajött odaátról. Bár ilyenre is volt példa,azoknak az esetében például akik a klinikai halálból tértek vissza,illetve Haitin több olyan eset volt hogy eltemették az illetőt,és egyszercsak felbukkant. Mondjuk az utóbbiak nem emlékeztek semmire,még a saját életükre sem.

[lui1698]

http://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY

kicsit idevág, meg nem is
kicsit sokat hallgatom mostanában, meg nem is

[MessiFan]

Én is néha elgondolkodok azon, hogy tök mind1 mit csinálsz.
Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.
Viszont nem azért élsz, hogy majd meghalj, hanem hogy amíg nem jön el az idő végezd a dolgod, és ne ilyen hülyeségeken törd az agyad, mert belebolondulsz.
Bár úgy érzem ez nem a válasz a kérdésre, szóval szerintem sincs semmi a halál után. Nincs se lélek, se mennyország, se pokol se semmi.
Én egyébként ha tehetném nem élnék örökké, max ugrálnék az időben