messideco írta:Az ünnepek közeledtével egy-két kérdésem lenne hozzátok vallással kapcsolatban.
1. Milyen a vallásod? Vallásosnak tartod-e magad, szerinted fontos-e a vallás?
2. Karácsonyi szokásaid
Én elvileg Római Katolikus vagyok. Régebben jártam sokat templomba. És én csalódtam a vallásban. Lehet ezen fennakadni, de el is mondom miért. Én azt láttam a templomban, hogy a - leginkább öregasszonyokból álló - hívő csoport teljes áhitattal imádkozik, túléneklik egymást stb. Ez még szép és jó is lenne. De templom után mindig a nyagymamámmal kellett várnom, mert ő ugye utána találkozott Mari nénivel és társaival, és megbeszélték a dolgaikat. És ilyenkor pedig már ment is a szitkozódás, egymás háta mögött kibeszélés, és csámcsogás mások bajain. Kérdem én, milyen hívő az, aki fél perccel a "megváltás" után már a másikra köpköd, holott a "szeressük felebarátanik" jelmondat még a fülében cseng... Szóval mára képmutatásnak tartom javarészt a dolgot. Legtöbben csak elmennek megmutatni, hogy ők aztán tiszta életet élnek, és hisznek istenben, de cselekedeteikkel meg pont hogy leköpik a biblia tanait... Az egyház parádés történelméről meg nem is akarok beszélni - igen, olvastam ilyenekről -, nem túl szent dolog, amit anno Isten nevében tettek a Keresztény hívők és papok - és még sokan mások. Tisztelet a kivételeknek természetesen...
Szóval én hiszek "Istenben" végülis, csak a magam módján, nem a Katolikus, Református és még sok formában. Én nem tőle várok segítséget, se feloldozást, szerintem magam és mások miatt kell úgy viselkednem, hogy ne szégyelljem magam, és gondjaimat nekem kell megoldanom, nem Istentől kell várnom hogy megtegye azt helyettem. Viszont amikor utolsót üti az órám, akkor hiszem, hogy egy bizonyos helyre kerül a lelkem, ahol Isten a "góré". Szóval szerintem ő csak a túlvilági életünkben kap inkább szerepet, itt a jelenben nekünk kell megküzdnünk magunkért. Remélem azért valaki érti mire gondolok, csak nehéz megfogalmazni az ilyen irányú gondolataimat.
Karácsonyt meg szeretem, mert akkor a teljes család összegyűlik - vagyis hogy a fél, de az másik sztori -, és együtt vagyunk, vidáman... Szóval hangulatos...
Remélem azért valaki elolvassa, picit hosszabb lett...
