2-en mutatták, hogy jó a hüvelyujjukkal, egy csávó meg mondta, hogy hibás, mert piros-fehér-zöld van a piros kereszt helyett...Vito írta:jó képek!
a "hazai" polódat megdícsérték-e?
, szóval utána gyorsan metró, egy-két átszállás, egy két megálló, és máris a NOU CAMP-nál találtuk magunkat. Egyébként én már korábban jártam a szüleimmel BCN-ban, de a stadiont nem sikerült megnéznünk, ami miatt már akkor is elég szomorú voltam. Viszont így elsőre óriási élményben volt részem, pedig belülről még nem is láttam: 3 óra sem volt még, de már rengeteg ember mászkált a stadion körül, mindenki Barça-mezben, fantasztikus volt látni. Mint már említettem, a múzeum pont előttünk zárt be, ezt tehát muszáj volt kihagynunk. Akkor hát: Irány a MEGASTORE! Na ebben a 'Kis' boltocskában is csorgott rendesen a nyálam, ennyi Barçás cuccot csak itt lehet látni egy helyen. Miután körbejártuk a Botigát, végre megszületett mit veszek, mert azért olyan sok pénzem nekem sem volt, pedig egész végig erre a napra spóroltam. Vettem tehát egy 06-07-es hazai mezt, egy 1899-1999, centenáriumi mezt, egy neszesszert és egy címert 1-2 Euróért... Sebaj, minket ez nem állíthat meg: Két hatos csomagot bedobtunk a fagyik mélyhűtőjébe. Egy órányi hűlés után végre a bolt előtt hűsöltünk, s dumáltunk erről-arról, majd miután kiürültek az üvegek, visszaindultunk a stadionhoz... Ezután elindultunk vissza a stadionhoz, de még nem mentünk be: Elkísértük Ivánt a Barça-irodába, átvenni a sajtópáholyba szóló jegyét. Na, itt is újabb felejthetetlen élményben volt részünk, hiszen Senor Laporta ment el mellettünk 3 cm-re... Húha, még a meccs el sem kezdődött, már ennyi jó történt velünk. Erről viszont nem tudtunk készíteni képet, olyan gyorsak voltak Laportáék. Miután végzett Iván, elbúcsúztunk tőle, és a jegyünk által megjelölt kapu felé vettük az irányt. Nagy nehezen aztán sikerült bejutnunk, s fantasztikus látvány tárult a szemünk elé: Soktízezer ember, többségük Barça ereklyékkel, hihetetlen volt. Eljutottam végre egy Barcelona meccsre. Ezt az élményt sajnos nem lehet szavakba önteni, amit ott átéltem, remélem mindenkinek megadatik egyszer az életben, pláne egy ilyen jó kis meccsen... Végül is sikeresen túléltük az éjjelt, mindannyian egyben maradtunk, és még a szállásra is visszaértünk a reggeli idején., majd 2 körül elmentünk aludni. 
