Két évvel ezelőtt még úgy tekintettem rá, mint a "gyenge láncszemre", ez mára teljesen megváltozott. Ő lett az egyik kedvenc játékosom a Barcából.
Fantasztikus, h milyen könnyed, elegáns, de ugyanakkor hatékony a játéka. Élete formájában van Eric barátunk, nem számít, h középen vagy szélen kell játszania, mindenütt egyformán magas színvonalon teljesít.
Most már ott tartok, h ha nála van a labda akkor teljesen nyugodt vagyok, olyan természetes, h az esetek legnagyobb részében a legjobb megoldást választja.
A Bilbao ellen gólja után, mintha "áldott állapotban" játszana.
Imádom ezt a fazont, csak így tovább!

Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.