Balinho írta:Stalkyard írta:A csapat fizikálisan és mentálisan is ki van fáradva. Illetve taktikailag Simeone az első félidőben csúnyán megverte Enriquét, a piros most jól jött, anélkül nem tudom hogy alakult volna tovább... .
Tudom, hogy divat Simeonet taktikai félistennek ábrázolni, de minden komolyabb meccsére úgy küldi fel az övéit, hogy bennük van a piros. A fizikai dominanciából eredő mentális hadviselés rengeteg előnnyel jár, párharc-párharc hátán, keménység és alattomosság határmezsgyéjén lavírozva sok ellenfélen sikerül felülkerekedni, de a taktika része a potenciális piros lap vállalt rizikója.
Torresnek a sárga lapja után is volt két teljesen szükségtelen, ütemeket késett belépője, labda meg a közelben sem. Lehet azt mondani, hogy megúszhatta volna, de egyfelől akkor a fél fórum a pirosat követelte volna (jogosan) számon a bírón, másfelől hogy egyértelműen jogtalannak milyen univerzumban számít, azt nem értem.
Az nálam nem érv, hogy ilyen téttel bíró meccset nem kell "eldönteni", mert ilyen téttel bíró meccsen a vaddisznócsörtetést sem kell engedni, abszolút adható piros volt, ha nincs előtte előnyszabály az előző narancssárgás belépőjénél, akkor ott tuti megkapta volna az utolsó figyelmeztetését, de már akár ott is mehetett volna.
Szóval ha elismerjük Simeonét, hogy milyen küzdős-hajtós "csupaszív" taktikát alakított ki, akkor azért azt se hallgassuk el, hogy a potenciális piros a taktikájának a gyenge pontja. Ez kicsit olyan, ha valaki öt csatárral küldi fel az övéit és a csapat rúgdossa a gólokat, akkor az a taktika erőssége, de ha a fellazult védelem miatt gólokat kap, akkor az meg a taktika hiányossága. Simeone gond nélkül vállalja fel, hogy a rengetegszer megénekelt előnyökkel szemben a másik serpenyőbe bekerül a piros. Aztán másnap lehet méltatlankodni, csinálni a fesztivált, láthattuk is a 2. félidőben minden kétes helyzetet oda is fújt a rigó, ettől még a második félidő Simeone taktikájának a bukása, ne istenítsük érte...
ezzel nagyon egyet tudok érteni, bennem is hasonló fogalmazódott meg tegnap. annyiszor megkaptuk már, hogy minket tolnak a bírók, folyamatosan 10 ember ellen játszunk stb, hogy olyan esetnél, mint a tegnapi, már aktiválódhat nálunk a bűntudat, hogy na tessék, megint, belenyúlt a bíró, pedig amúgy tök gyengék vagyunk, 11 ember ellen nem ment volna.
de objektíven rátekintve a dologra én is azt érzem, hogy Simeone taktikájának ez egy létező gyenge pontja, ami szükségszerűen visszaüt náluk képzettebb játékosokat felvonultató csapatok ellen, mert a jobb játékos képes lesz pont a jó ütemben eltolni, pont elhúzni előlük a labdát (és ugye nálunk ebben Neymar, Messi, Busquets vagy Iniesta világelsők), és a fizikai dominanciára építő, testi kontaktokat favorizáló ellenfél ebből törvényszerűen gyűjteni fogja a lapokat, különösen, ha egyébként 1 gólos előnyben a támadás mindenféle fajtáját feladják és beállnak 10 emberrel bekkelni, amikor folyamatosan csak a labda után futnak. ez történt tegnap is, és hiába mutatja rögtön 10 kamera Simeone hisztijét, az a helyzet, hogy tendenciaszerűen szórja ki ellenünk minden bíró az embereiket, talán nem véletlen. gyakorlatilag ugyan úgy, ahogy mondjuk Pep tikitaikája ellen konkrét taktikát lehetett kidolgozni, az Atleti ellen a napnál világosabb, hogy ha megvannak a képzett emberek, akkor nekik be kell vállalni a cseleket, megindulásokat, mert jönni fognak nekik a lapok és előbb utóbb emberhátrányba kerülnek. tegnap is, mi szükség volt arra, hogy Torres egy sárgával a zsebében, a kezdőkörnél ilyen vehemenciával megérkezzen? semmi, de ők ezt a mentalitást vallják, hát jó, csak ennek vannak következményei, pl. az, hogy a kétes szitukat nem ússzák meg mindig.
szóval minden elismerésem az övék, hogy a Madridi kisebbik csapatból ennyi tőkével ilyen szintre felküzdötték magukat, az edzőjük a világ egyik legjobbja, de tegyük hozzá azt is, hogy ezt a szintet, amit elértek, évek óta nem képesek meghaladni. ha Guardiola mindig megkapja, hogy nem volt B terve, akkor ezt nyugodtan megkaphatja szerintem Simeone is (más kérdés, hogy nem feltétlen fair a két edző alapanyagát összehasonlítani). magukévá tették a ketrecharcos mentalitást, ők azok, akik soha nem adják fel, ez messzire is juttatta/juttatja őket, de a stratégiájuk és ennek az egész szellemiségnek az Achilles sarka (a sárga/piros lapok, a támadás feladásának a következményei) rendre visszaüt nekik, és nagyobb csapatok ellen többnyire a nagyot küzdő kisebb csapat szerepében szépen elbúcsúznak. reméljük, most is így lesz.