http://www.eurobarca.hu/hirek/atigazola ... adek-fele/" target="_blank
Érdekes cikk, jó sokat lehetne vitatkozni, hogy mi lenne a megoldás.
Valamikor a hetvenes években az Ajax, a Ferencváros, a Dinamo Kijev szinte kizárólag a saját nevelésű játékosokra alapozva vált hosszú távon is ütőképes csapattá, és ért el nemzetközi sikereket. Oké, a Fradi és a Kijev részben kényszerből, hiszen álmukban sem gondolhattak volna arra, hogy külföldről igazoljanak.
A spanyol és az olasz profi klubok nem ezt az utat választották, a Barcelona sem. A legismertebb alakjai, Kubala, Cruyff, Romário, Ronaldinho stb. mind másutt szerzett magának nevet, ezzel szemben az utóbbi harminc évben leginkább csak Guardiola, Xavi, Iniesta, Messi és Busquets esetében mondható el, hogy a Barcelona utánpótlásképzése a leigazolt sztárokkal egyenértékű extraklasszisokká lett játékosokat nevelt ki. A többiek legnagyobb része inkább máshová igazolt, és nem vállalta a Sergi Roberto-féle kitartást. (Xavi egy interjúban elmesélte, hogy kis híja volt, hogy ő is más csapatban folytassa, mert itt nem láttak benne elég fantáziát, ami szerintem döbbenetes.)
Nem mintha számítana, de nekem nagyon nem tetszik a korábbi Florentino Perez-i elv (minden évben kell igazolni egy aranylabdást, mellesleg mintha ez mára már megváltozott volna) másolása, az üzleti szempontok kizárólagossága. Ehelyett a tervszerű, az edzői megbízatások idején túlnyúló, de akár az edzővel való konfrontációt is vállaló csapatépítésen kell lennie a hangsúlynak. Ahhoz persze az kellene, hogy az utánpótlás évente két-három fiatalt is a vezetőedző figyelmébe tudjon ajánlani. Amihez viszont az kellene, hogy mire a szerencsétlen ifista olyan korba kerül, hogy a felnőttcsapat ajtaján kopogtathatna, addigra a klub ne igazoljon le a posztjára egy nemzetközi szinten jegyzett, de lényegében semmilyen pluszt nem hozó játékost – akit, mivel sok pénzt elvisz a leigazolása, a havi bére, meg az extra költségek, muszáj játszatni, hogy valami visszajöjjön a befektetésből.
Ki kellene ugrani ebből a körforgásból, és kicsit határozottabbnak kellene lenni a csiszolatlan gyémántokat ígérő játékosügynökökkel szemben. Ha annak idején a Fradinak voltak játékosmegfigyelői, akkor nyilván a mai Barcelonának is vannak, és ha vannak, akkor valaki csak vette a fáradságot, hogy legalább két-három éles meccsen is megnézze a leendő kispadkoptatókat.
