2006.07.12. 17:07:44
Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete történt velem, a 45-ik születésnapomon ez a dolog. Reggel, amikor felébredtem, nagy várakozással mentem az ebédlőbe, gondolván, hogy a feleségem nagy örömmel, tart karokkal fog fogadni és mondja, hogy "Boldog születésnapot, kedves férjem" és valami szép ajándékot fog átadni. Viszont, szinte azt sem mondta, hogy "jó reggelt", semmit sem említett arról, hogy születésnapom van ma. No, gondoltam magamban: ezt a nőt érdemlem meg... A gyerekek, gondoltam, biztosan fognak emlékezni, de jöttek reggelizni és nem szóltak egy árva szót sem erről. Elindultam és eléggé elkes eredve, bosszankodva értem az irodába. Amint beleptem, a titkárnőm boldogan így szolt hozzam: "Jó reggelt igazgató úr, boldog születésnapot kívánok." Végre jobban kezdtem erezni magam, valaki mégis emlékezett, hogy ma van a születésnapom. Dolgoztam egész délelőtt, egész az ebédidő ig, amikor a titkárnőm belepett és így szolt:
- Tudja kedves igazgató úr, a mai nap olyan szép és ma van a születésnapja is, hat ebédelhetnénk együtt, csak mi ketten!
Szenzációs, mondtam én, ez volt a legjobb dolog, amit ma hallottam, hát menjünk. Egy szép étterembe mentünk, rezervált asztal melle ültünk és nagyon jól telt el az idő, közben ittunk két Martinit is. Amikor mentü nk vissza az irodába, a titkárnőm így szolt hozzam:
- Ma olyan szépen töltöttük el a napot, sokat beszélgettünk, semmi értelme visszamenni az irodába, inkább gyerünk fel az én lakásomra, mit szol ehhez?
Nem sokat gondolkodtam és mondtam neki: - Jó, menjünk fel és meg iszunk egy-két drinket erre a napra.
Iszogattunk, beszélgettünk, rágyújtottam egy cigarettára, amikor ő így szolt:
- Ha nem volna kellemetlen, egy pillanatra egyedül hagynám, szeretnek egy könnyebb ruhát felvenni, mit szólna hozzá?
Természetesen, mondtam, menjen nyugodtan, majd varom! Úgy tíz perc múlva kinyitódott az ajtó és a titkárnőm megjelent egy nagy tortával a kezében, követte a feleségem és a két gyermekem, mind énekeltek: "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!!!" Én meg ott ültem a fotelban, semmi sem volt rajtam, csak a két zoknim...