Megnéztem újra a második félidőt, kétszer is (kicsit mazochista vagyok

) és azt látom, hogy ugyanazt a sablonos dolgot erőltetjük végtelen ciklusban + egyéb hibák vannak.
Hogyan lehet megverni a Barcelona-t jó pár éve?
a) totális bunkervédekezés + kontrák
b) a saját térfélről építkezős labdakihozatal agresszív letámadása
A Madrid most erőteljesen a b-t nyomta, elég határozottan és sikeresen. A második félidő elején még egy csomószor jól kihoztuk a labdákat, mert még volt energia felállni a megfelelő alakzatokba, de később egyszerűen elfogyott az erő, ennek ellenére mégis tovább folytattuk ezt az extrém koncentrációt igénylő műveletet. És a 15. rontás után is még tovább.
Miért? Nem tudni.
Nem látom sem a taktikai (edzői), sem a játékosi spontaneitás minimális szikráját sem. 30 percen keresztül ugyanazon egy dolog miatt szívtunk folyamatosan. Miért nem vagyunk képesek egyszer egy kicsit elengedni ezeket a berögződéseket? Miért nem jó az x Madridban?
Mi van ha kirugdossuk a középpályára a labdát 0-0-nál, aztán majd lesz valami? Kb. ennyit kellene csinálni, amikor elfárad a csapat, ehelyett állandóan rulettezünk a 16-osunk vonalában.
A Madridnak gyakorlatilag nem voltak felépített támadásai, hanem a helyzeteik a folyamatos labdavesztéseinkből adódtak.
Egyébként ha az ellenfél letámad, a középpályán mindig lesz egy sáv, ami üresen marad és ahova indulni lehet. Ezeket a lehetőségeket gyengén használtuk ki. Amikor sikerült, abból pont lett is 1-2 helyzet.
A támadásaink azért ennyire gyengék, mert a Real 3-4 emberrel támadja a folyamatos labdavesztéseinket (és lő gólokat) és nekik nem kell az egész csapatukat, főleg a védelmet előretolniuk, mint nekünk, hanem hátul maradhatnak bebiztosítva a kapujukat.
Az első gólnál pedig tökéletesen látszódik, hogy a Barcelona az egyik utolsó komolyabb csapat, aminek a felállt védelmét 3+1 emberrel simán meg lehet úgy kontrázni(!?), hogy abból gól szülessen. Na nekünk ez 8 emberrel sem jön össze mostanában.