Voltam már optimistább, de Róma és Liverpool óta nem igazán lepődök meg semmin.
Egy szint alá nem megyünk, ez így van. Ugyanakkor egy-egy szintet emelkedni is egyre nehezebben fogunk, ha nem lépünk el attól a bizonyos "egy szint alá nem megyünk" szinttől. Kisebb nagyobb amplitúdós mozgások benne lesznek tőlünk teljesen függetlenül is.
A vonzerő, hívószó viszonyítás kérdése.
Tavaly valami olyasmivel viccelődtem, hogy a lenyugvó nap erejét reklámozzuk Lewával.
Nem gondolom ezt másként Gündogan esetére sem, de egy teljesen másfajta ügylettel került hozzánk. Lejárt a szerződése, megnyert minden komoly nyerhetőt a Cityvel, 33 éves, elérte karrierje csúcsát. Érezheti úgy, hogy adhat a Barcának és átmenetileg nekünk is segítség lehet.
Ez egy valóban életszerű szituáció, míg Lewáért 34 évesen komoly pénzt fizettünk és 3 éves szerződést is kötöttünk vele.
A két - másoknál saját helyét nem igazán találó - portugál zseni minősítését majd az élet eldönti. A kölcsön kellően kompromisszumos megoldás az ügylet valamennyi szereplőjének.
A jelenlegi szintünkhöz nézve valóban mind a 4 játékos (Lewa, Gündogan, Cancelo, Félix) képes lehet hozzátenni a játékunkhoz. Amennyiben megfelelően sikerül az illesztésük, még fényes is lehet a sztori.
A pangáshoz ugyanakkor az illesztések nem igényelnek aprólékos, tökéletes munkát. A pangás nem igényel komolyabb bevételeket, a pangás lassan, de biztosan terjedő állapot. (az idő métékegységgel mérve legalábbis, ha helyzetében nem is)
Az is igaz, hogy minél alacsonyabbról esés nem jár nagy koppanással, így valószínűleg a reccsenés is elmarad.....max az álmok kerülnek távolabb....
