Én nem úgy emlékszek az augusztusi meccsünkre, mintha agyonvertük volna a bunkervalenciát. Nagyon nyögvenyelősen, kínkeservesen szenvedtük ki a győzelmet.
Ha megnézzük a nagyarányú győzelmeinket és a vereségeinket, komoly összefüggéseket látunk az ellenfelek taktikáját illetően. A nagyarányú győzelmeink általában úgy születnek, hogy az ellenfelek bátrabb szellemben játszanak, több területünk van. Ezzel szemben az elvesztett meccseink szinte mind úgy születnek, hogy az ellenfél sokkal defenzívebb taktikát választ. Nézegetem az ellenfeleink helyezkedését az elveszített mérkőzéseken, például a Las Palmas és a Leganes ellen úgy kaptunk ki, de még az Atletico Madrid ellen is, hogy az ellenfélnek mindössze egyetlen játékosa töltött több időt a mi térfelünkön, mint a sajátján, és ők is éppenhogy. A többiek szinte sátrat vertek a kapujuk előtt, a vereségeink szinte kivétel nélkül így következtek be.
Eleve nem látom megalapozottnak, hogy a Bilbao ellen nem voltunk fáradtak, a Betis ellen nem voltunk fáradtak, a Madrid ellen nem voltunk fáradtak, a Getafe ellen meg hirtelen fáradtak voltunk. Ugyanígy nem látom értelmét annak, hogy a Dortmund ellen nem voltunk fáradtak, majd a Leganes ellen hirtelen elfáradtunk. Úgy látszik, mi mindig a bajnokságra fáradunk el
Olyankor mindig fáradtak vagyunk, aztán jön egy erősebb csapat, és akkor meg valamiért nem vagyunk fáradtak.
Ennél azért komolyabb összefüggések vannak. A vereségeink, és főleg a megfeneklett támadójátékunk szinte kivétel nélkül nagyon hasonló taktikai felfogásra vezethető vissza az ellenfelek részéről, amire egyelőre nincs válaszunk. Van, amire van válaszunk, és ezt rendre ki is tudjuk játszani. Ha az ellenfél nyerni akar, és bátrabban játszik, több a területünk, azt rendre komolyan büntetjük. Ezért száguldunk a BL-ben, a bajnoksággal ellentétben. Még nem teljes Flick repertoárja.
