2025.09.19. 21:49:10
Alapvetően teljesen értelmetlen, hogy nincs elkülönítve a klubszezon és a válogatottszezon. A kettőt el kellene különíteni. Válogatottszünetek nélkül, hamarabb lezárni a klubszezont, a felszabaduló időt pedig megkapnák a válogatottak a klubszezon után, amelyben egyhuzamban dolgozhatnának, ahelyett, hogy szezon közben néhány napra verődnének össze septiben. A nem válogatott játékosoknak meg hosszabb lenne a holtszezon, több regenerálódási lehetőséggel.
Ugyanakkor semmilyen tekintetben nem lehet a válogatottat hibáztatni. Ők a saját meccsüket akarják megnyerni, nem érdekli őket a Barcelona vagy a Real Madrid. A játékos pedig lemondhatja a válogatott mérkőzést. Ha elfogadja, onnantól kezdve nincs miről beszélni. Nem állja meg a helyét az az elv, hogy a válogatott a klub érdekeit tartsa szem előtt. OK, nekünk az lenne az érdekünk, de nekik nem, és ebben az esetben az ő fejükkel kell gondolkodnunk. A szövetségi kapitánynak nem kötelező a klubokra gondolva lecserélni a húzóembereket egy megnyert meccsen sem, a szövetség sem ezt várja tőle, és különben is, ha 6-0 az állás, a szövetségi kapitány szeretne 7-0-ra vagy 8-0-ra nyerni. Ez ilyen. Ő a saját érdekeinek megfelelően dönt, nem a klubokkal foglalkozik.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a FIFA szemében a klubfoci nem áll a válogatottfoci felett. Semmilyen tekintetben. A vb fénye jócskán megkopott, korábban sokkal nagyobb rangja volt, hiszen amíg nem volt internet és nem volt ezerféle TV-csatorna, az emberek világszerte a vb-n láthatták a nagy játékosokat. Az európai ember Pelét csak a vb-n láthatta szinte, meg úgy általában a dél-amerikaiakat. Mára ez megváltozott, a vb nem tölti már be azt a szerepet, mint régen. De a FIFA szemében még mindig a vb a legfőbb brand. Nincs alapja annak, hogy egy klub fölé helyezze magát ennek, mert nincs fölötte.
A ferraris példa pedig úgy helyes ebben az esetben, hogy a Ferrari (jelen esetben a spanyol válogatott, még a piros szín is stimmel a párhuzamban) felajánlja a sportolónak, hogy vezethet nála, beülhet a Ferrariba. A sportoló örömmel fogadja el a felkérést, és beül a Ferrariba. Majd a sportág adottságaiból kifolyólag összetöri magát, mert nekimennek. Ennyi. Beült a Ferrariba, a szerződést elfogadta, mert Ferrarit vezetni jó, a spanyol válogatottban játszani jó. Erről szól a történet. A Ferrari egy lehetőség a számára, amit nem kötelező elfogadni.
Azt meg felejtsük el, hogy a játékosnak bárki is a "gazdája". A játékos nem tulajdona a klubnak, a játékos nem egy rabszolga, aki felett rendelkeznek, nem egy jobbágy, akit röghöz kötnek, és nem egy tárgy vagy egy állat, amelynek "gazdája" van. A válogatott-tal ugyanúgy szerződésben áll, mint a klubbal. Ha a játékos mással is leszerződik, azt mi nem kifogásolhatjuk. Ez az ő döntése, ami nem kötelező az ő számára sem, de ha elfogadja, nem kifogásolhatjuk.
Fogalmam sincs, hogy ez az elavult intézmény mennyire rangos Spanyolországban egy átlag ember számára (van annyira, mint az angol rendszerben?), de gondolom azért mindenképp nagy élmény lehet.
