Az egészséges magabiztosság sehol sem baj, bármelyik fél gyakorolhatja. Így például - egyelőre

- én sem látom olyan komoran a világot, és hiszek a csapat feltámadásában. Azonban az elmúlt hét vereségei - még akkor is, ha nagycsapatok ellen történtek idegenben, ami azért belefér! - valamilyen szinten mértékletességre kell, hogy intsen itt néhányunkat. Már az én szememet is bántotta néha "a verünk mindenkit", meg a "esélye sincs senkinek"-jellegű hszek megszaporodása augusztus-szeptember folyamán, ami persz a hurráhangulat számlájára is írható, viszont ami eddig nem éppen a Barca-szurkoló sajátjának volt mondható (inkább "odaát" lehetett minden meccs előtt olyanokat olvasni, hogy "0-4 lesz Raul mesterötösével", meg hogy "Robinho majd megeszi őket"). Úgyhogy bizzunk a csapatban, ami továbbra is Európa legjobbjai (Chelsea, Lyon, Milan, Arsenal, Valencia ... neeem, RM-ot még nem írom

... még így se) közé tartozik, de ne nézzük le szombat után ennyire az ellenfelet...
Általános észrevétel volt, nem az előző hsz-ekre reagálva.
Egyszóval csapatba vetett bizalom, hűség, ám mértékletesség is kell egyben. Pedro atyát hallottátok

„Nagyon tetszik és csodálom azt a játékbeli dominanciát, amit a Barcelona fel tud építeni. A játékuk nem is a szemnek, hanem a léleknek kedves. A labdát tisztelettel, imádattal kezelik, szinte simogatják. Ezt a csapatot mindenki számára élvezet nézni.”
Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid tiszteletbeli elnöke - 2011.04.17