Három nagy baj:
1: Mi a tökömért csak azután kezdenek el hajtani, miután bekaptuk a gól? Addig semmi... 0... még annyi sem... olyan szinten nem pörögnek, mint a szemét... Az utolsó 15 perc egész jó volt, legalább volt 1-2-3 ötletes támadás
2: Ehhez kapcsolódik: Riijkard képtelen felrázni a fiúkat. "Nagy elbeszélgetés edzésen", meg "Van egy tervem..."... lóxart. Nyertnk primérákat, meg BL-t, de akkor a játékosok sikeréhségén múlt inkább a dolog. Most, hogy a pszichológusi kvalitásait elő kéne húznia a varázskalapból, semmi... (soha nem kedveltem igazán, lehet elfogult vagyok)
3: Naggyon durván nincs igazi befejező csatárunk. Ezért paszolunk vagy huszat a 16os előterébe, ezért megy a flikk-flakk, ahelyett, hogy egy Eto'oka, vagy valaki egyszer úgy istenesen kirobbana, oszt' bezúdítaná a kapuba... csak a finesz, meg a húsz passz, ami szép, de kevés
Még türelmes vagyok... csakhogy elmegy az ősz, és csak bizonyos meccsekre szívjuk fel magunkat. Ezt a deport a tavalyi Barca 3-1-re simázta volna...
(és ezen a meccsen már Messin is látszott, hogy a töke ki van a nem hajtó csapattal, bezzeg mikor megint támadni kezdtünk az utolsó 20 percben, ő is kivirágzott...)
Jah, Edmilson egy 0...
„Nagyon tetszik és csodálom azt a játékbeli dominanciát, amit a Barcelona fel tud építeni. A játékuk nem is a szemnek, hanem a léleknek kedves. A labdát tisztelettel, imádattal kezelik, szinte simogatják. Ezt a csapatot mindenki számára élvezet nézni.”
Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid tiszteletbeli elnöke - 2011.04.17