2007.10.19. 16:54:59
Egy valamit le kell szögezni: én nem a nemzetem, a hazám ellen vagyok, tisztelem és szeretem a földet, amelyből vétettem. Örülök a Nemzet minden sikerének, az élet minden területén.
De!
1. az utóbbi hónapok eredményei és játéka - helyenként - tényleg javuló tendenciát mutat, ezt nem vitatom. Viszont a tények kedvéért meg kell nézni kikkel, és milyen mérkőzésen csaptunk össze. A barátságos meccseket én nem tartom sokra, gyakorlásnak jók, de a valós képet erőteljesen torzítják. A lengyelek sem a legerősebb csapatukkal játszottak szerdán, Beenhakker meg is mondta, emellett a kísérletezésen volt a nagyobb hangsóly. Ha pedig nincs a tizenegyes, a vége 0-0. Az olasz meccs káprázatos volt, fel is kapták a fejüket egypáran a futballvilágban, de semmi több. Tétmeccseken sikerült lealázni Máltát és Boszniát - hatalmas fegyvertény, világraszóló diadal (ennyit az iróniából). Ezeket én a kötelező házi feladatok közé sorolom, okés tavasszal kikaptunk La Valettán. Az előrelépés annyi, hogy a kötelezőt sikerül hozni - ez sem kicsi, de az üdvösséghez kevés.
2. Miki: a "ha"-val kezdődő mondatoknak nincs létjogosultsága - ha a templomtoronynak gatyája lenne, az lenne a legnagyobb gyerek a faluban. Egyelőre nem jutottunk ki a világesemények egyikére sem, esélyünk minimális, amíg a 4-5. kalapba sorolnak bennünket - márpedig a VB-selejtezők esetén is így fog történni. A feltett kérdésedre így egy jó ideig nem kell válaszolnom - érdemben.
3. Ordog: lehet, hogy Nálad baj van az emeleten, nálam nincs. Ennyit a személyeskedésről. Azt pedig már ezerszer elmondták az elmúlt 21 évben, hogy valami elindult, aztán mindig rosszabb lett.
4. Kedves Zozzy: először is köszönöm a tisztességes, példás hsz-t, ez mutaja, hogy normálisan is lehet nekem üzenni (néhányan pédát vehetnének Rólad). Igen, nem tudok értük szorítani, mert az elmúlt 20 évben csak bánatot, fájdalmat és könnyeket okoztak nekem. Mert amíg én sírtam egy-egy szégyenteljes meccs után, addig ők röhögtek a markukba, nagy ívben belesza...ak a szurkolók képébe. Vagy másfél évtizeden keresztül nem rendeztek nélkülem Haladás-meccset, a nyári-téli edzőmeccsekre is kimentem, szélben, hóban, fagyban, esőben. Ma pedig: megnézem az eredményüket, megrándítom a vállamat, és egy-két meccsre kimegyek egy idényben. Nem kaptam tőlük semmit, csak fájdalmat. Akkor, miért bízzak bennük, nem érdemlik meg.
