Most akad időm, ezért leírom a Madridról és a Barçáról a véleményem (viszonylag röviden), amely az elmúlt nyár, illetve az azt követő 8 forduló alatt alakult ki bennem. (szándékosan nem említem az előszezont és a BL-t)
Ha össze akarnám hasonlítani a két csapatot, nyugodtan mondhatom elfogultság nélkül, hogy
többnyire előnyben vagyunk a Blancókkal szemben.
A l
átványos játékot elsőként Capello mester, majd Schuster is szépen félretette, amit meg lehet érteni. Egy ilyen klubnál, ilyen eredménykényszer alatt nem lehet azonnal az attraktív játékra összpontosítani, de hol van az már... Az idényben látottak alapján csak nyomokban felfedezhető, és akkor is kell hozzá egy ellenfél, melyre rá tudja kényszeríteni akaratát a fővárosi gárda. Ez pedig ritkán sikerül.
Ezzel szemben nekünk nem kell ettől tartanunk, nem volt olyan mérkőzést, amelyen
nem mi fogtuk volna a gyeplőt. Ennek természetesen
megvan a hátránya, különösképp kiscsapatok, illetve jól kontrázó együttesek ellen. Ez az első két fordulóban be is igazolódott.
A
védekezésben eddig a mi védelmünk mutatott
magabiztosabb játékot, kevesebb hibával, de az is igaz, hogy voltak hatalmas, butácska hibák, s ezeknek egy kiélezett mérkőzésen következményei lehetnek. A Madridi hátsó szekcióban is
kivételes képességű játékosokat találnunk, akik szintén
hajlamosak "megyehármas" szintre alacsonyodni.
A nyári
átigazolási "versenyt", ha mással nem is, de
Piquével mindenképp mi nyertük, s amennyiben a többiek is beérnek... Nem kel folytatni.
Robinhót sokan visszasírják, van is okuk rá. Lojalitásból leszerepelt, és profi hozzáállásból is, de a játékát senki sem tudja pótolni.
Az
utánpótlásképzést tekintve, azért butaság lenne, ha
Szalait túlértékelnénk, hiszen végülis ő fémjelzi az RM Castillát, míg nekünk tavaly egy
Bojanunk, idén egy
Sergink lépett elő, nem akármilyen jövő előtt állva. (a többieket nem említve, mind most, mind korábban). Persze ezt már megszokhattuk,
fővárosi vetélytársunknál a hiányosságokat/lyukakat pénzzel, ha kell irdatlan sok pénzzel pótolják/tömik be.
Visszatérve a játékhoz:
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Madrid jelenleg leginkább bevállt taktikai fegyvere
nem a játék irányítása, az ezzel együtt járó óriási labdabirtoklási fölénnyel, rövidpasszos gyors játékkal, sok helyzettel, hanem az aktuális ellenfél hibáinak kijátszása, legtöbbször villámgyors kontrákkal. Bárhogy is nézzük, ez az
eredményesség tekintetében eddig hasznos, jó húzás,
de nem jelenti azt, hogy a szurkolók teljes mértékben elégedettek lehetne kedvenceik mutatott játéka láttán... Mégis, ahogy láthattuk,
képesek egy gólhelyzetből is eldönteni mérkőzéseket, illetve képesek "bíró" ellen is diadalmaskodni. Persze ehhez megjegyezném, hogy már évek óta
botrányosan rossz a PD-ben tapasztalt játékvezetői ténykedés összességében.
Az RM legnagyobb ereje mégis az
egység, amelyhez úgy tűnik
képes felnőni a Barça. Ez tavaly hiányzott, de most nem is múltidézésről van szó. Ebben a tekintetben azt mondhatom, ha hajszállal is, de még előttünk járnak. A Barçat is megemlíteném. Mostanság minden összejön,
helyenként varázslatos, elbűvölő, impulzív a játék, potyognak a gólok, élvezetesek a meccsek még akkor is, ha már reménytelen a helyzet, vagy épp nincs szerencsék, esetleg a játékvezetővel együtt 12 ember ellen kell felvenni a versenyt.
Az pedig, hogy a
Madridi klub vezetése mit művel, azt RM szurkolóként nem nagyon tudnám elviselni, felfogni. Ami szimpatikusnak tűnt, az az
átigazolási politikájuk megváltozása, azonban ez már odáig fajult, hogy igazi egyéniségek igazából szinte nem is találhatóak a jelenlegi keretben. Ezért próbálnak
visszanyúlni a régi, ám de jó módszerhez, s ezzel maguk mellé állítani pártolókat és szurkolókat egyaránt, azaz Cristiano Ronaldo, Kaká, vagy épp Benzema nevének megemlítése. Az, hogy egy ilyen jellegű -most elsősorban CR-re gondolok- sztár érkezése milyen következményeket vonna maga után, az kérdés számomra. Én nem kedvelem a portugált, ezt bármikor alátámasztom, ellenben a képességeit el kell ismerjem. Hogy mennyire lenne hasznos a Madrid számára, az nyilván akkor lenne látható, ha már ott játszana. A csapategység minden esetre felborulhat az esetleges leigazolásakor, de a szurkolók aligha bánnák, ha egy kicsivel is szebb, szórakoztatóbb játékkal rukkolnának ki.
Ezt nekünk meg kell becsülnünk, hiszen
két szomorú és egyben sikerekben szűk esztendőt követően a változás elképesztő, végre ismét lehet katarzisba esni egy-egy mérkőzés láttán, s ismét van bizalom, önbizalom, csapategység, eredmény. Megjegyezném, hogy az a felvetés, hogy
J. Mourinho érkezett volna
Pep helyett, az most látszik beigazolódni. Én akkor kötöttem az ebet a karóhoz, s azt mondtam: nem kell ide egy bekkelős José, amikor Guardiolában megvan a tehetség, ismeri a klubot, az elvárásokat (a játékot illetően kiváltképp), s esélyt kell neki adni. Persze ettől sokan megijedtek, s
azok nyilván a gyors eredményességet preferálták, de a sors Laportát igazolta.
Azért azt elmondhatjuk, hogy ebben az idényben sokkal
kiegyensúlyozottabbá vált a mezőny, amelynek én szívből örülök.
Azonban rossz szándék és sértés nélkül állíthatom: ez a Madrid jelenlegi összeállításában
nem tudja megismételni a tavalyi produkciót, sőt, ezzel nem lehetnek bajnokok, változásra pedig szükségük van. Meglátjuk mit hoz a
Clásico, az én reményeim szerint -mely minden évben ugyanaz- gólzáport, és természetesen Barça sikert. Azonban az az egy meccs nem lesz sorsdöntő, bár a további formát, és az önbizalmat mindenképp befolyásolni fogja. Jelenleg úgy hiszem mi vagyunk előnyben,
most Culénak lenni jobb, erősebb a keretünk, szebb a játékunk, de ez még változhat, és az izgalmas véghajrára való tekintettel azt mondom, változzon is.
A Madrid ma is felvette a versenyt egy bizonyítási vágytól fűtött csapat ellen, megküzdött a győzelemért. Az, hogy miként, az már nem lényeges, hiszen örülniük kell a három pontnak, mert -ha nem is igazságosan- könnyen elveszthettek volna kettőt belőle.
Köszönöm a lehetőséget, azt főleg, ha végigolvastad, s ennek alapján megosztod velem a te álláspontod, véleményed, (ellen)érveid...
Európában jelenleg a Barcelona játsza a legszebb futballt.
