tegnap olvastam egy interjút a Csicsóval az nso-n, amit akkor készítettek vele amikor befékezték az orvosok egy időre (vagy akkor, amikor újra elkezdett játszani...?), de a lényeg, h akkor már tudta, h nem minden okés a szívével. na abban a cikkben eléggé egyértelműen beszélt arról, h neki az élete a hoki, nem nagyon tudja anélkül elképzelni a szitut.
sztem szegény ezért is örülhetett úgy annak, amikor az orvosok visszaengedték a jégre. rendszeres, háromhavi kontroll, folyamatos figyelem, nem is engedték túlpörögni, szal sztem joggal gondolhatta, h innentől kézben van a dolog. sajnos nem így történt, a biztos nagytudású orvosok mellényúltak.
azon meg már csak utólag filózhatunk, h ha akkor abbahagyja, lehet, h szegényebbek lettünk volna egy nagyszerű sportemberrel, viszont gazdagabbak egy nagyszerű emberrel. és ha az ember élete múlik a dolgon, akkor sztem nincs az a kib.tt kupa, amit jobban számítana...
de felesleges és értelmetlen a filózás, mert ez sem segít már szegényen, sajnos ahol most van, onnan már nincs vissza.
