Én egyszer megnéztem egy Real-meccset, hogy mit is lehet szeretni azon a csapaton, mondom csak nem rossz, ha egy világ legjobb csapatának szurkol az ember, de nem jött át a dolog.

Valahogy nem tudtam azonosulni egy Reallal. Ezt érezni kell. Nem úgy megy, hogy na jó, holnap 23-a van, akkor más csapatnak drukkolok.
Persze fiatalon keresi magának az ember a csapatját, én se rögtön a Barçát pécéztem ki magamnak (pontosabban kipécéztem de harmadmagával), hanem kedveltem anno az Arsenal és az AS Romát is a katalánok mellett. Igaz, ez nem volt szurkolás, tényleg csak szimpátia volt a többiek felé. Idővel a két csapat lekopott nálam és maradt a Barça.
Első élményem a csapattal 2000-ben volt a BL-ben. Oda-visszavágós rendszerben a Chelsea-vel játszottak, Londonban 3-1-re kaptak ki, de a visszavágó 5-1 lett.

Akkoriban olyan csapatok voltak a BL-ben, mint a Batistuta vezette Fiorentina, vagy a Dárdaival felálló Hertha.
Egyébként én későnérő típus vagyok, 14 évesen érdekelt először a foci, 1999-ben (vagy 1998-ban) egy Fradi-Haladás 6-2 volt az első élményem, osztálykirándulás alkalmával.

Az első válogatott meccsem, asszem 1999-ből egy Ausztrália-Magyarország 3-1 volt.
Én ilyen mazochista vagyok, mindig akkor kezdek el szurkolni egy csapatnak, amikor gödörben van.
Emlékszem, hogy a Barça az évezred elején nagyon gyenge volt, volt olyan, hogy 20 ponttal voltunk lemaradva a listavezető Real mögött. Akkoriban jelentette ki kedvesen Guti, hogy nem lenne baj, ha kiesne a Barça.
