Krojf írta:
Hát igen!
Anno a régi időkben, ha egy 14-15 éves gyermek úgy állított volna haza, ahogyan manapság trendi, akkor az apja szíjat hasított volna a hátából, vagy szétcsapta volna nadrágszíjjal, majd ezután beadta volna egy kőkemény egyházi iskolába, hogy embert faragjanak belőle.
Fogalmatok sincsen, hogy milyen kemény világ volt az, ha részesültetek volna az "áldásaiból", akkor a jéghideg futkosna a hátatokon.
Annyit viszont elmondhatunk, hogy aki abban a világban ezt a nevelést megkapta, az jobbára meg sem állt mondjuk a Nobel-díjig, vagy nemzetközi hírű művész, tudós, polihisztor lett belőle, vagyis EMBER.
Most a percemberkék világában, amikor egy-egy Majka, vagy Győzike híres tud lenni, az a világ már elborzasztó.
Amikor olyan kemény nevelés volt az általános, akkor még volt a nemzetnek teste, most átfúj rajtunk a jeges, pusztító szél.
K.
Mondjuk az hozzá kell tenni,h akkoriban jóval kevesebb ingert kaptak a fiatalok,teljesen más világban nőttek fel.És nemcsak a neveltetésből kifolyólag.Minden bizonnyal akkoriban is megvoltak a stiklik,csak másban nyilvánultak meg.Meg azért a régi átkost nem lehet összehasonlítani a mai időkkel.Az lenne az etalon?Hát azért talán nem teljesen.Természetesen fegyelmezés és elrettentés szempontjából jóval hatékonyabban működött,de azért megvoltak a "szépségei" is annak a kornak.Azt meg azért nagy ferdítés,h akit szétvágott az apja az kapásból művészlélek meg nagybetűs ember lett.Azért talán ennyire nem lehet -hogyismondjam- ideaizálni az akkori rendszert.Manapság is lehet embernek maradni,cs szükséges hozzá egy olyan értékrend,ami még megszabja az egészséges határokat.Nyilván mostanában elvadult a világ és sokkal több a férgese,de azért nem mindenki menthetetlen azok közül,akik most épp a vadulás időszakát élik meg.Ahogy benő a fejük lágya,a tapasztalatok segíthetik a későbbiekben h miből mennyi és egyáltal mi az,amire szüksége van az embernek h úgymond normális életet éljen.
Hozhatnám a saját példámat is.16 évesen vesztettem el édesanyámat,a faterom pedig látástól mikulásig melózott,uh elég ritkán találkoztunk.20 évesen repültem ki a fészekből és ugrottam bele a nagybetűs élet mély vizébe.Szal a körülmények épp "ideálisnak" voltak mondhatóak ahhoz,h elk.rvuljak.Fiatalon én is sokmindenbe belementem,kipróbáltam sokmindent, "semmi jónak nem voltam elrontója". A dohányzást nem menőségből próbáltam ki -főleg h nagyon sokáig társaságban nem is gyújtottam rá,szal nemigen tudták rólam- ,hanem kíváncsiságból.Megtetszett,megmaradt.A piálással úgy voltam,h eltelt egy kis idő,amíg megismertem a korlátaimat és azt felismerni,h épp hol tartok az állapotomban,mikor érek a végére (illetve a végemre

).Persze voltak nagyobb elhajlásaim (ennek köszönhető,h a fehérbort és a rumot nem bírom már meginni),de tanulópénznek pont jók voltak.Azóta is iszogatok,de ha egy évben 3szor vagyok berúgva akkor nem túlzok.Szal ezt is lehet művelni,cs épp a szintet kell eltaláni. Aztán a drogok.Ezt-azt kipróbáltam még fénykoromban,be is jött a partizás meg a feelingje.Mondjuk ez is úgy másfél havonta egyszer volt,szal azért nem delíriumban nőttem fel

A csavart cigi volt,ami legtovább tartott,a miértjeit cs az tudhatja ,aki nyomatta és bejött neki

Nem részletezem,sztem semmi rossz nincs egy-két cigiben.EZ NEM REKLÁM FIATALOK,NEM BÍZTATOK RÁ SENKIT
Nah,a lényeg amiért ezt írtam az az,h nekem sem volt épp felhőtlen a gyerekkorom és szinte mindenbe belekóstoltam,ami "jó".De mégis meg tdtam találni azt a középutat,amitől még nem kapott el a gép és kiélvezni tudtam a dolgokat,nem pedig megzombulni.A suli kárára sem ment egyik sem,mert többet ezek nélkül sem hiszem h tanultam volna,meg kevesebbet sem.
És lényegében nem tartom magam elítélendőnek meg kevésbé embernek,mint az,aki egész életében steril maradt minden hasonlótól.Nem iszik,nem cigizik,nem drogozik,nem kávézik,templomba jár,nem petárdázik,stb... Minden ilyen dolog hatással volt rám,de nem változtatott meg.És nem hiszem h kevesebb eséllyel indulnék ezek miatt a Nobel díjra
Igaz persze az is,h nem most vagyok tizenéves,tehát még én sem ebben a felgyorsult világban növök fel,de valószínűnek tartom h hasonló utat járnék be,mert egyszerűen ilyen vagyok.Ebben benne van persze a neveltetésem is,de igazából nem volt sok baj velem,uh olyan kőkeményen nem kellett fegyelmezni sosem.(Egy sallert húzott le a fater,amikor véletlenül kiüvegeztem az egyik ablakot,mert bohóckodtam a szobában

)
Nah,zárásként.Nem kötelező rendszabályozni,elseggelni naponta mindenkit,meg tarkón lőni ha elszív egy jóféle cigit,nem cs így lehet valakiből életképes ember.
Mondjuk nagyon nem szeretem ezeket az összehasonlítgatásokat a korokat tekintve.Teljesen más körülmények uralkodtak minden téren és ez mind-mind hatással van az emberekre,dolgokra.Olyan mint pölö összehasonlítani a BARCA Dream Team-eket.Mi alapján döntöd el h az eredeti,régi volt e a jobb v ez a mostani (mert a Pep-team sztem simán Dreamteam 2.0) .Rengeteget változott közben minden uh mintha nem is ugyanarról a sportról beszélnénk,nemde?
