visca el barca írta:
jó, persze fantasyben is talál az ember jő történettel rendelkezőt (gyűrűk ura, faun labirintusa), de valljuk be egy 300-at vagy egy titánok harcát senki nem azért néz meg, hogy megtanulja a görög mondakört...
Nyilván nem azért, de valamiért A gyűrűk urát mégis szívesebben nézném/nézem meg újra, mint A titánok harcát. És attól, hogy nem a történet az elsődleges motiváció, még meg lehetne azt is elfogadhatóan csinálni. (még csak nem is kell, hogy jól, csak legalább ne ilyen Transformers-szintű legyen)
pl. nemrég néztem meg a Die Hard 4-et, és attól még, hogy nem volt se tanulságos vagy filmtörténeti klasszikus, teljesen élvezhető volt történeti szempontból is
Viszont amit mondasz az kb. olyan, mintha egy Aronofsky-filmmel szemben meg az lenne az elvárás, hogy direkt ne is legyen látványos, mert úgysem azért nézzük meg
messideco írta:Filmekből tanulni nem igazán lehet amúgy sem szerintem. Adnak helyenként egy-egy jó korrarjzot és annyi.
A történelmi filmeket ezért nem szeretem egyáltalán: homályosan vagy csak részlegesen követik a történelmi hűséget, kiragadnak egy szereplőt aki köré építik a történetet.
Tanulásra ott van a dokumentumfilm, a játékfilmeket nem azért csinálják, hogy beléd verjék a történelemanyagot. Egyébként szerintem az sem annyira kritikus, ha eltérnek a történelmi hűségtől a film céljából, ha nem nagyon banálisan vagy ordító hibákkal teszik (mostanában futott A három testőr repülő hajókkal meg hasonlókkal, elég is volt, hogy ne nézzem meg).
pl. Gladiátorról első megnézés után sztem nem sokan mondták volna meg, hogy nem hiteles történelmileg