Azért én azzal a Cocolino témával óvatosan bánnék,mert a szlogenje nem túl jó reklám a "cégérnek": pihe puha lágyság
Korábban volt szó erről a százból 95-ös pálesz mutatóról , azóta láttam már ketten is jelezték a kisebbségi tagságukat

Én pedig csatlakozom harmadikként,mert én sem bírom meginni. Korábban sem igazán volt az esetem,de jött egy szülinapi buli,ami végleg betette a kaput. Amikor már néggyel több volt bennem,mint a szintem,menekülőre akartam fogni mielőtt bajok lesznek.Aztán csak az ajtóig még hármat belém tukmált az ünnepelt,ami végleg megreccsentett. Ahogy kiléptem,már egy része kinézett levegőzni egyet,aztán amíg hazaértem (végtelennek tűnő 300 méteren,kábé 1 óra alatt

) még sikerült csuklanom vagy 3szor. A lépcsőháztól se kép se hang,csak reggel,h a másvilágon ébredtem

A meghalás jeleit nem csak a szervezetemben éreztem ,de a színem és a szagom is olyan volt,mint egy három napos vízihullának

A bejárati ajtó sarkig nyitva,az egyik cipőm a fürdőkádban,a másik az ágyamban. A telefonomat a másodikon lakó ismerős csajszi hozta fel,ott találta a lábtörlőjükön. A végelgyengülés során eszembe jutott a mondás,h mindenki annyi idős,amennyinek érzi magát. Nos,én úgy két napig az ezeréves Sólyom ükapjának éreztem magam...
A lényeg,h azóta örihari van a pálesszel,még most is émelygek,pedig csak írok róla
Korábban a fehérbor került tiltólistára,hasonló élményből. Suli után beültünk egy helyre fröccsözni,kancsószám. Meleg volt,uh sűrűn kellett utántölteni. Aztán egyszercsak azon kaptam magam,h kezdenek összefolyni a színek,meg a haverok annyit ittak,h már kezd elmosódni az arcuk

Megfáradtak a többiek is,uh indulóra fogtuk. Eljutottuk egészen az úttest túloldalára,ahol egy lépcsőház lépcsőjén lepihentünk.Azaz konkrétan bealudtunk és majd 3 órát ott csöveztünk,olyan délután 4 fele

Gyönyörű csendélet lehettünk,pláne ébredéskor rekonstruálva,h elég gyanús foltok vannak szerte széjjel a közelünkbe,meg az egyik srác gatyáján és cipőjében

Nagy nehezen elindultunk és még hazafelé menet is valamelyik barom rángatta alattam az aszfaltot,uh otthon is volt mit magyarázni

Azóta a fehérbor is a gyengém,talán ha fél litert megittam az elmúlt 15 évben.
Vki írta még,h a dobozos sört nem szereti,még pohárból sem. Csatlakozom ehhez is,mivel pár éve egyszer csak úgy gondolta a hullám,h nem esik jól neki a dobozos és nem bírom meginni.Még pohárból sem. Úgy a harmadánál már elfogy a lendület és utána már inkább visszaköpném,mint h lenyeljem.Nemtom mitől kattantam meg,de evvan. Az üvegesekkel no problem,de dobozosból maximum gyümölcsösöket tudok benyelni egy egészet.
Inkább megmaradok a jó öreg tequilánál (Silver első sorban),az az én nagy barátom.Meg a jéger-sör kombó,ami megint csak tudja a dolgát. Ezektől vhogy nincs olyan durva másnap érzés,max a fejem kótyagos,de a bélésem legalább nem háborog egész nap,mint a tenger.
A vörösbor jöhet még dögivel (mindegy,h száraz vagy... nedves

) ,de én is töröm a szentséget,mert összekólázom általában
Utoljára a fateromnál itta tisztán,mert az vmi brutálisan finom hegyi cucc volt,itatta magát. Aztán vigyorgós jókedv mellett elindultam hazafelé bringával és hát voltak bajok a kanyarok szedésével,pláne amikor nem is volt,de én meg döntöttem,mint a zálat
Szal jó bulikat tud okozni a maligán,kell is a szervezetnek néha egy-egy ilyen kirándulás
