[quote="visca el barca"][/quote]
Ezt egy-az-egyben adom (a példákhoz nem tudok nagyon hozzászólni).
Kanty-tyal (

) sem értek teljesen egyet, mert bár igaza van, számomra nem csak ezért szokatlanok a régi filmek. Nekem egyszerűen a vesszőparipám, hogy egy filmnek legyen koncepciója, és egyszerűen nem tudom elviselni, ha van egyetlen olyan jelenet is, amit simán el lehetne venni a játékidőből, anélkül, hogy a film kárt szenvedne. És ez számomra egyáltalán nem korfüggő, minden évtizedből tudnék bőven ilyen filmeket mondani, de ugyanakkor nem lehanyagolható, hogy nagyrészt az 50-es, 60-as, 70-es években készültek ilyen filmek.
Illetve mint
ITT is írtam, nagyjából a 90-es évek vége felé lett túlhaladott az az iskola, hogy a történet rendre alá van rendelve a karakterdrámának, és emiatt az túl van bonyolítva és tele van felesleges dolgokkal, valamint alapvetően tulajdonképpen lényegtelen is. Van, akinek ez bejön, de én például (mint kiderült, sokakkal együtt) ezért nem tartom a Keresztapát a hűdeviláglegjobbfilmjének, mert az érdemei mellett engem nem tudott maradéktalanul szórakoztatni.
Én viszont sokkal jobban szeretem Nolan (Faust, egy sz*rházi vagy

), Aronofsky, Fincher, Scorsese stb. munkásságát, még ha sokszor nem is legfeszültebb és pörgősebb munkákról van szó.
Egyébként volt pár régi film, ami tetszett (12 dühös ember, A dicsőség ösvényei, A keresztapa), de egyikre sem tudtam azt mondani, hogy abszolút kedvenc
Fausthoz: ez a tendenciás dolog elég nagy sarkítás, és sztem nem is igaz.
Épp nemrég volt ebben a topikban vita arról, hogy egy látványfilmnél elég-e a látvány, és bár félelmetesen sokan álltak ki emellett, azért a tendencia nem ezt mutatja. Manapság is sikerül sikerre vinni jó néhány filmet a kritikusoknak, és pl. a közönség buktatott meg olyan alkotásokat, mint a John Carter (meg sztem most a Csatahajót is meg fogják buktatni). Szerintem inkább arról van szó, hogy mivel eleve nem csinálnak meg egy CGI-filmet igényesen, ezért az emberek egyszerűen beülnek ezekre is. De ezek közül sztem 1 % nem mondja azt, hogy neki mind1, hogy a Transformerst vagy a Batmant nézi.
Persze aztán vannak a tényleg sznobok, akik szerint az Avengers egy fos, mert nem az élet értelméről filozofálnak benne hosszú snittekkel egy-egy csobogó hegyi patakon időzve, de sztem ha a látvány-karakterek-történet-mondanivaló kategóriákban mindenhol helyén kezelünk egy filmet, akkor nem lehet ízlés kérdése.
(Én pont utálom egyébként a belezős horrorokat, egyszerűen rosszul vagyok tőlük, az ilyen PA, Fekete ruhás nő jellegűek jönnek be inkább.)