Bob_Marley írta:Annyira nem értek veled egyet miihii hogy hihetetlen
Az én logikai gondolatmenetemet nem érted szintkülönbséget teszek a filmek között, számomra akkor tökéletes egy film ha veszek 4 összetevőt (kép, színészi játék, mondanivaló, zene) és az kiteljesedik.
Pont azért nem is tudsz más filmet értékelni, mert Neked csak ez a 4 számít. Kapásból tudnék jó pár dolgot mondani, ami még számításba jöhet (történet, humor, rendezés), ami máris átértékelné a filmeket. De pl. a mondanivaló sem minden, van nem egy film, ahol annyira gyengén és szájbarágva adtak elő egy egyébként jó gondolatot, hogy csak nevetni lehetett rajta. Szóval ennek alapján inkább azt mondanám, hogy azért értékeled a drámákat, mert azokat szereted. Mint ahogy van olyan is, aki azt mondja, hogy őt ne fárasszák komoly gondolatokkal, ha leül filmet nézni, akkor ő szórakozni akar. Nekem egy kosármeccs sem ér fel egy Eb-döntővel (és ezt akár lehet számszerűsíteni, vagy észérvekkel magyarázni, pl. hogy sztem a fociban több váratlan húzás van), de ettől még a kosár nem alsóbbrendű sport.
Bob_Marley írta:De egyszerűen olyan dolgokkal nem tudok mit kezdeni, ha fiktív helyeken, fiktív személyek, "földöntúli" képességekkel harcolnak egymással (nagyon leegyszerűsítve). Ezek totálisan nem lázba hoznak, hanem inkább "felbosszantanak", mert rendben nem a világmegváltást keressük ebben a filmben, de számomra az elsődleges dolog, hogy együtt tudjak "lélegezni" a szereplőkkel, együtt gondolkozol, átérzed a szenvedését stb, de egy Batmannel ezt hogy tegyem meg???
Úgy, hogy Batman (a Nolan-féle) egy életszerűen megrajzolt, realisztikus karakter, valódi problémákkal és érzésekkel. (1000+1 valós helyszínen játszódó alkotás van, amely sokkal valótlanabb karaktereket és eseményeket ábrázol.) Túlságosan a külsőségekkel foglalkozol, hogy most akkor milyen szuperképességei vannak, vagy hogy hol játszódik a film. (Most ha Chicago-t Chicagonak hívják benne és nem Gothamnek, akkor jobb lett volna?) Engem viszont sokkal jobban foglalkoztat a főhős szenvedése, belső harca és igenis átérzem, mert ez nem a Batmobil függvénye.
De ennek én igazából örülök. Az utóbbi időben alakult ki egy olyan félelmem, hogy a sok filmnézés hatására egyszerűen túl kritikus lett az ízlésem. Amikor realizálom, hogy gyerekkorom nagy filmélményei (Sárkányszívre emlékszik pl. valaki?) valószínűleg csak középszerű alkotások, akkor óhatatlanul is az a gondolatom támadt, hogy lehet, hogy egyre kevesebb filmet fogok élvezni, éppen ezért sokat megadnék azért, hogy ezeket a műveket olyan gyermekien tudjam átélni, mint régen.
Aztán jött a Prometheus és TDKR, és amikor a moziból hazaérve nem azzal foglalkoztam (bár kétségkívül feltűntek), hogy milyen irányba futnak az emberek az űrhajó alatt vagy hogy most akkor mennyire reális a rendőröknek és Bane hadseregének puszta kézzel harcolni, hanem egyszerűen csak élveztem a filmeket, akkor arra jutottam, hogy nincs semmi baj. Számomra sokkal nagyobb élvezetet jelent beleélni magam egy ilyen műbe, mint (ez most nem Neked szól, hanem általánosságban) az interneten bizonygatni a felsőbbrendűségem különböző tudományosnak álcázott fikázásokkal.
Szóval szerintem az csak Neked rossz, ha az első gondolatod ez egy film kapcsán, és úgy gondolom, hogy azért ha ezt leküzdöd, akkor tudsz élvezni egy ilyen filmet is. (Legalábbis ezt szűrtem le abból, hogy a Donnie Darkonál meg tudtad fogni a fiktív dolgokat is, egyszerűen mert tetszett)
A képregényes témánál viszont igazat adok, én is nagyon sokára küzdöttem le azt elsősorban könyvadaptációknál, hogy a könyv élményéhez hasonlítgassam. Ha a könyvet akarom átélni, akkor nem a filmet nézem, hanem a könyvet olvasom, ugyanúgy, aki a képregényes Batmant szeretné látni, az fogjon a kezébe képregényt és ne nézze meg a filmet, de azt már kicsit unom, hogy azzal van tele a padlás, hogy "Hol van a magasvasút???"
Persze vannak rosszul megvalósított adaptációk (én pl. a Harry Potter franchise utolsó felét azért utálom nagyon, mert egyrészt filmként is rosszak, másrészt sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőlük), de sztem nem lövök nagyon túl a célon, ha látatlanban azt mondom, Nolan többet tett hozzá a képregényekhez, mint amennyit elvett belőlük.
És bocsánatot kérek Ozsitól, még tényleg nem unjuk, sőt, én még élvezem is, mert sztem érdekes dolgokról van szó.
filmet kérnék 
Nemrég pedig azt mondta, hogy nem lesz 3. rész. Nagyon várom az első részt, kíváncsi vagyok bezsebel-e annyi díjat és pénzt, mint a LOTR trilógia.
), úgyhogy akkor kiderül, hogy rászolgált e az idei köszöntésre.... 
