En bloc reagálok mindenre idevéve Sanamát meg daffyt is
Először is én is mérnök vagyok, nem is vetem meg a technológiát, de vannak olyan dolgok amihez lehet már régimódi a dolog de úgy viszonyulok annak így a rendje.
Nálam a kommunikáció ilyen.
Az pl írtad hogy iwien ismerted meg a barátnődet feleséged, nem tudom mi a kapcsolat állapota, de pl most írhatnám is hogy nem rám tartozik, ez is pl Facebookos dologra reagálva kissé.
Az arra tartozik aki "megérdemli".
Szűk baráti kör család stb, s itt átkapcsolnék egy másik dologra hogy akkor lehet vagy nekem van kevés ismerősöm (nem hinném
) de pl ha Sanama azt írod hogy annyi ember lenne akivel tudnál beülni kávézni lesarkítva, az nekem elég furcsa.
Én saját magamból indulok ki, kb max 10 embert tudnék felsorolni, akiről napi rendszerességgel "érdekelne" hogy mi van vele.
(sokszor azért írok idézőjelet, mert gyors a gondolkodásom
S nem tudom a megfelelő szót megtalálni a fogalmazásban, érdekelne is ilyen jelen esetben, nyilván nem ezt a csúnya szót kellene használni)
Azzal egyet értek a technika az életünk részét képviseli, ez tiszta sor is, én okostelefont használok, megnézem az e-maileket, tudok "intézkedni"
Valahol megértem azt amit írtok mert ugyanez csak kicsiben, ha pl vizsgaidőszak van stb, de én például ezt munkámhoz használom "idegenekkel" fent tartva a kapcsolatot, nem az életem része, az életem része a privát élet, ami meg olyan szent és sérthetetlen.
Tehát ha pl valaki azt írja x+100 emberrel tartja folyamat a kapcsolatot az nekem fura.
Illetve még megjegyezném mert ezt is akartam írni ha már ezt írtad daffy, hogy ott ismerted meg a barátnőd/feleséged hogy ez is számomra olyan idegen.
Ezek mind belső kapcsolatok kiépítése, aminek véleményem szerint a "régimódi" rendszerben kellene zajlania, barátokkal találkozol nem facebookon egyezkedsz, csajozni elmész egy bárba, könyvtárba, sakklubba valahova, s nem Interneten ismerkedsz.
Nem mondom hogy generációkülönbség van, mert én nem vagyok öreg a magam 26 évével, aki ezt mondja leütöm
De val. akkor ebbe közrejátszik én így nőttem fel, a mai napig ha pl édesanyámhoz beugrok meglátogatni telefonon felhívom, hogy BESZÉLJÜNK, hogy halljam a hangját, nem adott esetben odalökök egy bejegyzést.
Élő beszéd számomra fontos, élőben mikor látod a gesztikulálást, az arcát, a szemrebbenést stb, nyilván ez nem mindig kivitelezhető ilyenekre tökéletes az internetes kapcsolattartás, s kell is, ez nagyon hasznos, de sajnos az árnyoldalnak meg több negatívja van szerintem.
Mondom még egyszer én nem effektíve az Internet ellen beszélek, mert a hasznossága megkérdőjelezhetetlen, de ha pl csak az itteni fórumra gondolok (lehetne akár képletesen "mini facbeook" ) itt is az ember idegenekkel beszél, megtartva a kellő távolságot, aminek így is van rendje, de hasznos mert információ szerzés s erre az Internet tökéletes, akik azt vallják információ szerzésre használják mondjuk a Facebookot is azt még valahol meg is értem még ha vallom olyan infok amik máshogy is megszerezhetőek s nem szükséges ehhez facebook felhasználónak lenni.Távoli rokonokkal, barátokkal kapcsolattartás, teljesen rendben van, de minden más számomra "fura" "idegen"
Vagy lehet én vagyok antiszociális
De pl kollégámmal is beszélek nem egyel imádom szeretem őket, s ennyi, lejár a munkaidő, privát élet van, ott nem vagyok "kíváncsi" csak a közeli emberekre.
Nem mondom el XY-nak mi bánt, mik a nőügyeim, hova kell még hitelt törlesszek, mert az nem rá tartozik.Bent vagyunk megbeszéljük a munkát, röhögünk a poénokon, szidjuk a főnököt
s ezzel ennyi is a "viszony".Tehát arra akarok kilyukadni, hogy én nem tudom elképzelni, hogy Sanama neked "létszükségleted" legyen mondjuk x emberrel még a napi találkozáson kívül fent tartani a kapcsolatot.Itt a kulcsszó a nap, mert ezt írtad, mondom megértem ha azt írod beadandó stb, bár mint írtam gondolj bele ez mennyire jobb lenne mondjuk leülni és ÉLŐBEN megdumálni.
Én pl imádtam mindig hogy mentünk át a Corvinus könyvtárába tanulni BME-sként fricskáztuk a közgázosokat, hesszeltük a csajokat, beszélgettünk velük, közben megoldottuk a dolgunkat amiért valójában mentünk, aztán "továbbálltunk".
