Ma egész nap a meccs járt a fejemben, rég volt már ilyen. Egyetértek Csabával, ma tényleg nem alibizni kell, ma ki kell menni meg kell verni őket és kész. Persze, ha tovább akarunk jutni. Küzdeni kell, hajtani, akarni a győzelmet és a továbbjutást. S nekem talán ez az utolsó a legfontosabb, mert ki lehet esni, de nem mindegy, hogy hogyan.
Remélem Iniestát nem erőltetjük szélen, játsszon ő csak középen, ott tud leginkább segíteni a csapatnak. És igen én is kezdetném Tellot. Mert van töke a srácnak, megmer húzni egy-egy cselt és nem folyamatosan a vissza passzokat nyomja.
A Guardiola éra után én nem voltam valami optimista. Nem azért mert nem bíztam volna vagy nem bíznék a csapatban, csak egyszerűen még most is azt mondom, hogy egy csoda volt az elmúlt négy év és nagyon elkényeztettek minket a játékosaink. Ezt hosszútávon nem igazán lehet csinálni. Aztán Tito kinevezése és az első néhány hónap után kicsit optimistább lettem. Direktebben kezdtünk játszani és úgy éreztem, hogy a srácokat kellőképpen tudja motiválni, ami a tavaly szerintem a legnagyobb gond volt. Éppen ezért lenne hatalmas csalódás a BL-ből való kiesés is. Mert most is lehet érezni, hogy ez a csapat nagyon jó, ebben a csapatban ismét benne van, hogy kupákat nyerjen. És ezt kell ma este is bebizonyítani. Harapni kell és nem totyogni.
A 0-0-ra játszás hatalmas hülyeség lenne, bár nem hiszem, hogy valakinek ez megfordul a fejében. Egészen egyszerűen képtelenek vagyunk lehozni egy meccset kapott gól nélkül főleg a Madrid ellen. Az elejétől kezdve kell elkapni a ritmust és akkor nem lehet baj. Általában akkor szívunk, ha az elején álmosan kezdünk, aztán jön a passzolgatás agyba-szájba, persze teljesen veszélytelenül az ellenfél kapujára.
Mindenesetre én most is bízok a srácokban. Remélem nem lesz bírózás, nem lesz színészkedés és durvaság sem. Persze ez egy klasszikus, mindenki idegesebb, más hőfokon pörögnek a játékosok, de csak maradjon a futball a középpontban.
Hajrá!
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.
