socio66 írta:Mikaos írta:
háromból három rangadót buktunk rövid időn belül, ilyenkor azért illik a sajátjainkkal foglalkozni, nem azzal, hogy mennyire undorító az ellenfél, vagy mekkora csaló a bíró.
én is azt mondom, hogy minőségben még mindig mi vagyunk a legjobbak, és megfelelő szakmai hátérrel nem lenne miről beszélni, de jelenleg ez nincs meg, és olyan hibák vannak a játékunkban, amiket egy laikus is észrevesz.
pont azért szidjuk mi is a vezetést, mert nem hajlandóak észrevenni, és korrigálni a hibákat, de ha mi is olyanok mögé bújunk, mint 'szerencséjük volt', vagy 'ezerből egy meccs', miközben már tendenciáról van szó, akkor ne is várjunk semmit.
jövőre új/régi új edzővel, néhány személyi változással a keretben, és némileg átszabott, kontracsapatok elleni hatékonyabb taktikával újra esélyesként indulunk minden sorozatban.
Én is inkább úgy gondolom, h az elmúlt meccsek után nem a reál kellene megtalálni, mert nagyjából magunknak köszönhetjük a dolgokat.
Korábban a bírói hibák és a reál kiscsapatos taktikája, rugdosódás ellenére is ütöttük őket, mert volt bennünk tűz és játszottunk. Most meg sétálgatunk, alibizünk akár egész meccsen. Ilyenkor meg mit is várunk?
Ha megadja a tizit a spori, akkor mi van? Van egy pontunk és el lehetne mondani, h elégedettek lehetünk, mert idegenben szereztünk egy pontot és tartjuk a reál előtti difit. Igen ám, de ettől még gyalázatos volt a produkció, amivel ezt el akartuk érni és csakis magunkat okolhatjuk mindenért.
Majd ha a gyerekek mindent (vagy legalábbis sokat) megtesznek azért, h nyerjenek, alázattal teszik a dolgukat és mégsem sikerül, akkor lehet másban is keresni a hibákat. De amíg trehány mentalitásban pötyörészünk, addig alaposan a mi sarunk az egész.
Most már szériában nem jön az eredmény a blankók ellen, de ez sztem nem azért van, mert a reál túlnőtt rajtunk. Annyira azért nem lett jobb a reál, önmagához és hozzánk képest sem. A különbséget a hozzáállás, a tűz adja meg. Ők küzdenek, hajtanak és játsszák a játékukat, kihozzák a meccsből, ami benne van részükről. Mi meg se nem küzdünk, se nem hajtunk, így nem igazán tudjuk játszani a játékunkat, ergo rohadtul semmit nem tudunk kihozni a meccsekből. Ugye van az a mondás, h minden csapat annyit tud játszani, amennyit a másik enged. Nos, mi engedjük nekik, h tehessék a dolgukat és nem igazán akarjuk megnehezíteni. Ők meg nem is kell, h olyan nagyon megnehezítsék a miénket, mert megtesszük ezt a szívességet helyettük is...
