A parfümöt még én sem olvastam.
messideco írta:Joseph Heller: A 22-es csapdája
Nekem az egyik kedvenc háborús könyvem, a karakterek nagyon jól ki vannak találva, ráadásul Heller stílusa is kiváló, nekem legalábbis nagyon tetszett.
Úgy részletezi egy-egy szereplő agymenéseit, hogy sírok a röhögéstől, aztán a következő oldalakon magától értetődően egy borzalmas haláleset vagy sebesülés történik...
Nem egy mindennapi könyv, még a háborús könyvek között is kuriózum szerintem.
SPOILER, talán a legnagyobb párbeszéd:
– Metcalf, ez a maga lába, amin állok?
– Nem, ezredes úr. Valószínűleg Scheisskopf hadnagy lába.
– Nem az én lábam – mondta Scheisskopf hadnagy.
– Akkor lehet, hogy mégis az én lábam – mondta Metcalf őrnagy.
– Vigye innen.
– Igenis, ezredes úr. De először önnek kell elvinnie a lábát, ezredes úr. Rajta van az enyémen.
– Azt mondja, hogy vigyem innen a lábamat?
– Nem, dehogy mondom, ezredes úr.
– Akkor vigye innen a lábát, és tartsa azt a hülye pofáját.

Heller egyébként egy
ILYEN táblázatot használt a regényhez.
Summa summarum, olvasd el mindenféleképpen.
messideco írta:Oscar Wilde: Dorian Gray önarcképe
Ezt nagyjából másfél éve olvastam, akkor nem tetszett, de talán túl korai volt még.

Pár hónap múlva előveszem, akkor talán jobban megérint majd.
De Te idősebb vagy pár évvel nálam, ha jól tudom, úgyhogy elképzelhetőnek tartom, hogy Neked jobban fog tetszeni. Mindenesetre írj majd ide, ha elolvastad, kíváncsi leszek a véleményedre.