MyShadow írta:Én is ezt próbáltam kifejteni: nem látok akarást!
Ugyanis ha már nincs vkiben akkora tehetség, azt kemény munkával kompenzálható, és ahhoz akaraterő kell, aminek pont egy ilyen meccsen kellene kicsúcsosodnia, de sajnos én ezt nem látom a játékosokon!
Nem izgatna, ha hibázik - persze nem az ilyen Guzmics-félékre értem -, ha hajtana, menne az eladott labda után, de ahhoz futni kell, és bírni 90+ percen keresztül, és hát 25 perc alibizés után a frissítő, az ilyen "melegben" vicces:D
Teljesen egyetértek veled. Az egyik legjobb példa erre pont a tavalyi Celtic-Barca meccs. A két csapat játékosainak a technikai szintje között óriási volt a különbség, lelkesedéssel, szervezettséggel, akarással és a csapat saját erősségeinek a kiaknázásával mégis komoly fejtörést tudtak okozni a világ egyik legjobbjának. Sajnos a magyar válogatottnál ilyet szinte soha nem lehet látni. Már a taktikai felállásunk is teljes csőd volt. Beállunk védekezni, mert nekünk jó a döntetlen is, úgy, hogy erre a típusú játékra gyakorlatilag nincs emberünk. Egy ilyen felfokozott meccsre középső védőnek nevezni egy 4x-es válogatott játékost hatalmas szakmai baklövés. Közpen pedig a legerősebb csapatrészünk játkosai elöl örlődnek teljesen elszigetelve. Aki kicsit is ért ehhez a játékhoz, az tisztában lehetett vele, hogy a románok meg fogják nyomi az első félórát, több okból is. Először is a hazai pálya miatt, másodszor mert a múltban ez már többször bejött nekik ellenünk, tehát tisztában vannak vele, hogy rezeg a gatyánk az első percekben. Harmadrészt pedig azt is tudták, hogy pár nap múlva egy még ennél is keményebb meccset játszanak, kell tehát az előny a második félidőre, hogy tartalékolhassanak. Teljesen tudatosan építették fel a játékukat és ehhez minden lehetőséget meg is adtunk nekik. Amíg fejben nem lesznek gyökeres változások, addig mindig így fogunk szívni. Ezek a román játékosok semmivel sem jobbak, de teljesen tudatosan játszanak, kicsattanak az önbizalomtól és hihetetlenül akarnak. Ez a 3 dolog már elég sokmindenre elég.