Nem szoktam ilyet, de most muszáj, szóval ctrl+c - ctrl+v üzemmód on.
Szóval, nem amiatt vagyok szomorú, hogy kiestünk, hanem amiatt, ahogyan ezt tettük. Klasszisokkal jobb volt az Atlético, az elsőtől az utolsó percig, és bármilyen rossz ilyet leírni, simán lehetett volna három-négy gól is közte, gondoljunk csak a gól utáni két kapufára, aztán a vége felé Gabi, majd Cristian Rodríguez hatalmas ziccerére.... Bődületes szerencsénk volt a két kapufával, megkaptuk az esélyt a sorstól, ott volt a lehetőség, hogy felálljunk a padlóról és megfordítsuk a mérkőzést, de nem sikerült, sőt, még csak a közelébe sem igazán jutottunk ennek, ez az igazság. (Bár Neymar fejesénél nagyot ordítottam, mert bent láttam...
)
A gólkülönbség szerencsére nem ezt tükrözi, de laposra vert minket az Atlético. Tudták, mit fogunk játszani, tudták, hogyan reagáljanak erre, tudták, mivel lehet megfogni minket, mik a gyenge pontjaink. Tökéletesen felkészültek belőlünk, rólunk pedig ugyanez nem mondható el. Nyilván hosszú taktikai felkészítés előzte meg a találkozót, de ennek nem kifejezetten láthattuk nyomait a meccsen, sablonos, ötlettelen játékot mutattunk legtöbbször, Neymar ugyan bemutatott egy-két finomságot (az a laza kötény fenomenális volt, kár, hogy sokra nem mentünk vele), de összességében gyenge volt a támadójátékunk. Valamiért most Iniestának nem ment annyira, Fabregasnak szintén, Xavi néhány esetben túlzottan lassította a játékot érzésem szerint, de még mindig vele volt a legkevesebb gond.
Akivel még gond volt, az Messi. Nagyon eltűnt, volt két nagyobb helyzete az elején, "a többi néma csönd". És ez egy ilyen meccsen végzetes. És sajnos itt jön ki megint a túlzott Messi-függőség. Ha neki nem megy, a csapatnak is annyi, mert egyszerűen a játékoskeret összetételéből fakadóan egész konkrétan lehetetlenség egy olyan taktikát alkalmazni Messi gyengélkedése esetén, amely elbírja az argentin haloványabb játékát. Gondolok itt elsősorban a középcsatáros játékra, amely nyilvánvalóan nem jelentene minden esetben tökéletes megoldást, de tegnap például szerintem igencsak jól jött volna, ha lett volna egy klasszis centerünk, aki az AtMa hátvédeinek figyelmét el tudta volna vonni például Messi és Neymar elől. Valamint ebben az esetben Alves beadásai is nagyobb valószínűséggel találtak volna embert...
De mind közül a legnagyobb probléma szerintem a hozzáállás volt, ez az a hozzáállás, ami tökéletes leszűrhető a feljebb idézett nyilatkozatokból is.
Ugyanis nem tudom, miért, de megint nem volt hajtás, nem volt küzdés, nem volt akarás, nem volt motiváció. Ez egyébként az egész szezonra jellemző volt, de szerencsére a legfontosabb meccsekre eddig mindig úgy mentek ki a pályára a srácok, mintha az életük múlna az adott találkozón. Ez volt a City elleni két mérkőzésen is, a klasszikuson is. Aztán az Atlético elleni odavágón már nem igazán, de az utolsó 25-30 perc ott is fantasztikus volt. Ezt kellett volna átmenteni tegnap estére is. Nem sikerült. Sokatmondó volt, amikor néhány játékosunk arcát mutatták közelről Koke gólja után. Mi tükröződött rajtuk? Elkeseredés, értetlenség, beletörődés. Feladták, már ott, már akkor, aztán a két AtMa-kapufa után pláne összezuhantak, és alig-alig voltak olyan periódusok a meccs hátralévő részében, amikor valóban motiváltan mentek előre a srácok.
Sokan szidják Tatát, én nem tenném, nem az ő sara elsősorban a kiesés, hanem a játékosoké, pontosabban az elkényelmesedett, nem motivált játékosoké. Ugyan az igaz, hogy Tata feladata (is) lenne, hogy ezen változtasson, és ismét sikeréhes gárdát faragjon ezekből a futballistákból, de ez baromi nehéz küldetésnek tűnik a Pep-korszak után. Talán Kloppnak vagy Simeonénak sikerülne, Tatának nem biztos, hogy fog. Ettől függetlenül nem rúgnám ki páros lábbal. Vannak elképzelései, érzi szerintem, hol kell változtatni, csak a változtatások szükséges mértékével nincsen talán még tisztában, de ez még változhat.
Egyetlen dolog miatt vagyok valamelyest mérges rá a tegnapi meccs kapcsán: nem kellett volna lecserélni Iniestát... Egyrészt Messi és Neymar mellett ő az, akiben mindig benne van a veszély, a semmiből is képes gólhelyzetet teremteni, még ha nem is játszik annyira jól az adott összecsapáson. Másrészt pedig így Xavi gyakorlatilag egyedül maradt a támadó középpályán, nem volt meg az átmenet a középpálya és a támadósor között, így jöttek is folyamatosan az ívelések, amelyek döntő többsége a két csapat játékosainak átlagmagassága közötti jelentős különbség miatt értelemszerűen nem jutott el a címzetthez.
Összességében azt kell mondanom, hogy az Atlético tökéletesen megérdemelte a továbbjutást, bármennyire is antipatikus nekem az együttes nagy része.
Ez az AtMa ugyanis egy hihetetlen precizitással összerakott gépezet. Ugyanúgy, mint a tavalyi Bayern. És nekünk az ilyen jellegű csapatok ellen nem annyira van ellenszerünk, mert a játékunk az említett csapatokhoz képest sokkal nagyobb részben ösztönös és improvizatív jellegű. Aminek nyilván vannak előnyei, mert például ha Messi és Iniesta is kiváló formában érkezik a mérkőzésre, és három kényszerítővel felbontják az ellenfél védelmét, az ellen nem lehet mit csinálni. Viszont ha valamelyik kulcsemberünk rosszabb napot fog ki, akkor szívunk rendesen. Ezzel szemben az Atlético jóval kevésbé épít az egyéni képességekre, villanásokra, az improvizatív összjátékok segítségével történő támadásépítésre. Sokszor az az érzésem volt velük kapcsolatban, hogy szinte minden játékszituációra van valamiféle kidolgozott, előre megbeszélt taktikájuk, amit minden futballistájuk a fejében tart és kiváló arányban jól is alkalmaz. Valahogy mindig el tudták vinni a szélen, mindig megvoltak a helyzetek, pontosak voltak az ívelések, és hátul is mindig akadt valaki, aki egy esetleges szorult helyzetből képes volt kisegíteni a csapatot. Elképesztő. Egymásért, Simeonéért, a szurkolókért játszanak, játszottak, és ennek meg is lett az eredménye. Sok sikert nekik a továbbiakban is, inkább a BL-ben arassanak, mint a ligában!
Áttérve a jövőre, a szezon hátralévő részére... Ezek után a minimum, hogy behúzzuk a bajnokságot. Ennyit meg kell tenniük a fiúknak Tatáért, a drukkerekért, és elsősorban Puyolért és Valdésért. Persze örülnék, ha behúznánk a kupát is, de nem az az elsődleges most szerintem. Mondjuk egy olyan osztozkodással kiegyeznék, hogy miénk a liga, a Realé a kupa, az AtMáé pedig a BL.
Amin még gondolkodtam a meccs közben és után, hogy bizony baromira megszívjuk, ha a FIFA eltiltását nem törlik el. Mert ez a védelem egy hatalmas nagy nulla. Legalább egy klasszis bekk érkezésére szükség lenne. Nem mondom, hogy ez minden problémánkat megoldaná, de sokat jelentene, hogyha Piqué sérülése esetén nem az eredetileg védekező középpályás, 143 centis Mascherano és a tehetséges, ám még tapasztalatlan Bartra szerepelne a védelem tengelyében. Ezzel a hármassal nekiindulni a következő idénynek... Hát sok jó nem fog kisülni belőle.
Mondjuk az álmom az lenne, hogy 2015 nyarán kinevezzük vezetőedzőnek Kloppot, aki hozza magával Reust is.
Summa summarum, kiszoptunk, mint a kismalac, ebből tanulni kell, és be kell húzni a ligát, esetleg a kupát is. Ez esetben elégedett leszek ezzel a szezonnal.
Visca el BARCA!!!!
