Budapesten a hatodik kerületben. Vannak itt is szépen, kiskoromban azért más volt, karate edzésről hazajövet végig szipusok és svédek kísértek
És egyszer meg akarták "venni" százezer forintért a rolleremet. Plusz egyszer kilopták a folyosóról a bringámat, azóta viszem fel a 4-re gyalog.
Most már csak néhány család van a környéken, akik nem ijesztenek meg, plusz a manapság oly divatos cigánykodó fiatal srácok, akik robogót túráztatva gengelnek a kapuk előtt. Tőlük meg végképp nem félek.
Azt gondolom, hogy be is , ha a saját országomban, ezer éve itt lakva nekem kellene félni, mikor megyek haza. Felkészült vagyok és éber. Emellett deffenzív is, de ne mvagyok áldozat típus sem

Lekopogom, de elég jól elkerülnek a balhék, pedig egyik nagymamám is jó helyen lakik, szomszédos házakban dealerek, stb...
Persze összehasonlíthatatlan egy olyan környékkel, faluval, ahol mondjuk én lennék egyedül fehér, de félni nem hiszem, hogy félnék. Nem szabad!
EGyébként a hírhedt nyolcba járok focizni, s a Városligetben rendszerint ezek ellen kell kiállni , ha játszunk. Kötözködés volt, de semmi extra, hamar befogják. Tudod, amelyik kutya ugat...
