Érdemes elolvasni!
Sokan sokféle fiókot követünk az X-en - a minap szembejött velünk Filósofo Gaucho tweetje, sok-sok érdekes gondolattal:
"Mint ügyvéd és közgazdász, aki szakértő a gazdasági szerkezetátalakításban, elemezni fogom @Tebasjavier és a korrupt @LaLiga nevű ultra déli fasiszta szervezet állítólagos pénzügyi fair play-jét. Mert úgy látom, sok culét megtévesztettek, köztük azokat a feltételezett zseniket is, akik a @FCBarcelona_cat-t tanácsadással látják el.
Először is meg kell vizsgálni, hogy a pénzügyi fair play szabályzata teljesíti-e teleológiai célját, vagyis azt, hogy valóban azzal a céllal alkalmazzák-e, amelyre létrehozták: a liga csapatait alkotó klubok gazdasági életképességének biztosítására. E szabályzat alapvetően a csapatok éves beszámolójának működési eredményére épül, vagyis a klubok gazdasági mérlegének „pillanatfelvételére”. Ez véleményem szerint súlyos alapvető hiba a pénzügyi fair play koncepciójában, mert egy vállalat vagy sportegyesület, illetve bármely gazdasági szereplő akár több egymást követő évben is negatív működési eredménnyel zárhatja az évet, miközben továbbra is életképes vagy akár hosszú távon is fenntarthatóbb maradhat, mint egy pozitív éves működési eredménnyel rendelkező másik vállalat. A cégek ugyanis dinamikusan változó gazdasági entitások, ezért a pillanatfelvétel nem tükrözi feltétlenül a klubok gazdasági valóságát és jövőbeni fejlődését. Egy vállalat éves működési eredménye nem alkalmas módszer annak gazdasági értékének és életképességének vizsgálatára, különösen nem egy olyan klub esetében, mint az FC Barcelona. Sokkal megfelelőbb elemzési módszerek léteznek, hogy megállapítsák például az FC Barcelona gazdasági életképességét.
Véleményem szerint a legmegfelelőbb egy pénzügyi elemzési módszerek keveréke lenne, mint például: Diszkontált cash flow (DCF): Mekkora a Barça jövőbeni bevételeinek mai értéke? Márkaérték becslése: Mennyit ér az FC Barcelona márka? Erre különféle módszerek léteznek. Piaci értéken kiigazított vagyonértékelés: Mennyit érnek a klub összes materiális eszközei (játékosok, ingatlanok), ha ma eladnák őket a piacon?
Összességében tehát egy úgynevezett angolszász módszer lenne helyénvaló, amely egy vegyes vállalati értékelési módszer, a piaci értéken kiigazított vagyonértékelés és a következő évek diszkontált cash flow elemzésének ötvözete, különös hangsúlyt fektetve az FC Barcelona márka értékére. Ez a módszer nagyon hasonló ahhoz, amelyet például a Forbes alkalmaz, amikor a Barçát közel 5 milliárd euróra értékeli. Ne feledjük, hogy a Barça körülbelül 1,9 milliárd euró adóssággal rendelkezik, így a klub nettó vagyonértéke több mint 3 milliárd euróval pozitív. Ezért semmilyen körülmények között nem áll fenn az FC Barcelona gazdasági életképességének veszélye. A klub megengedhetné magának, hogy évekig negatív eredményt produkáljon bármiféle probléma nélkül. Az angolszász vegyes módszer vagy a Forbes által használt értékelési modell a megfelelő eszköz a klub gazdasági életképességének meghatározására. Ez figyelembe veszi a klub eszközeinek piaci értékét, valamint a jövőbeni bevételek jelenlegi értékét, ami sokkal reálisabb és pontosabb képet ad a klub vagy bármely gazdasági szereplő életképességéről. Ez egy dinamikus és evolúciós módszer, amely igazodik az üzleti valósághoz, ellentétben a mérleg működési eredményén alapuló „pillanatfelvétellel”, amely jelentősen torzíthatja a klub gazdasági valóságát és életképességét.
Egyszerű példával élve, ha van egy cégem, amelynek veszteséget kell elkönyvelnie ebben az évben, mert beruház egy gépbe, amely tízszeresére növeli majd a termelékenységet, a Tebas-féle „elemzők” szerint nem tudnám megvásárolni azt, mert az idei eredmény negatív lenne. Pedig valójában épp az ellenkezője igaz.
A Barça esetében például nem számítanak bele a pénzügyi fair play éves számításaiba azok a garantált jövőbeni bevételek, amelyeket a klub az új Camp Nou és az Espai Barça fejlesztéseiből szerez majd, ami számviteli szempontból súlyosan helytelen. Emellett nem veszik figyelembe a klub vagyonértékének növekedését sem, amelyet az utánpótlás-játékosok kinevelésével érnek el, ami növeli az FC Barcelona értékét és márkáját. Ilyen példák Lamine Yamal, Gavi, Cubarsí vagy Casadó esetei, amelyek összességében 400-500 millió euróval is növelhetik a klub értékét, de ezt a fair play szabályzat nem veszi figyelembe.
Továbbá, ahogyan a Liga pénzügyi fair play szabályai jelenleg működnek, nem a csapatok jövőbeni életképessége a lényeg, hanem az, hogy az éves mérleg pozitív legyen. Ez, mint a korábbi példa is mutatta (a vállalat, amelynek nem engedik meg, hogy a jövőbeni termelékenységét növelő gépet vásároljon), közvetlenül árt a vállalkozás vagy klub életképességének, mivel megakadályozza, hogy olyan beruházásokat végezzenek, amelyek bár rövid távon negatív mérleget eredményeznek, hosszú távon növelik a klub márkaértékét és vagyonértékét.
Egy futballpéldával élve: vajon bárki kétségbe vonja, hogy ha a Barçának jövő nyáron lehetősége lenne Haalandot és Musialát a piaci értéküknek megfelelően szerződtetni, a klub vagyonértéke nőne, és ugyanígy növekedne a jövőbeni bevételei is (pl. televíziós jogokból és merchandisingból), még akkor is, ha ez jelenleg negatív pénzügyi eredményt mutatna?
Tebas pénzügyi fair play doktrínájának valós hatása az, hogy az első osztályú klubok (a Real Madrid kivételével, amelyre a szabályok valójában nem vonatkoznak) komoly akadályokkal néznek szembe az átigazolások során, és az elmúlt években arra kényszerültek, hogy eladják legjobb játékosaikat. Ez meggátolja, hogy új játékosokba fektessenek, akik növelhetnék a klubjaik (és a liga!) értékét. Ebből fakadóan Tebas fair play szabályai pontosan az ellenkezőjét érik el annak, amit eredetileg kitűztek célnak. (Az eredeti cél valójában nem más, mint az összes La Liga-klub – a Real Madrid kivételével – ellehetetlenítése.)
Ezért a La Liga Tebas-féle pénzügyi fair play szabályzata nem csupán alapvető céljával ellentétes, hanem illegitim is. A Barçának már évekkel ezelőtt meg kellett volna tagadnia az alkalmazását, és nyilvánosságra kellett volna hoznia a szabályok ellentmondásosságát.
Véleményem szerint a klubnak továbbá kártérítési pert kellett volna indítania Tebas ellen az FC Barcelona márkájának és társadalmi hírnevének károsításáért, mivel aktívan csökkentette a klub piaci értékét nyilatkozataival és folyamatos akadályozásával, miközben ennek épp az ellenkezőjén kellett volna dolgoznia.
Ezen felül Tebas ellen hűtlen kezelés miatt is feljelentést lehetne tenni, mivel éveken át engedte, hogy a Bartomeu-éra alatt a klub progresszíven eladósodjon amortizálhatatlan eszközökkel (idős játékosok irreális, emelkedő szerződésekkel), illetve részt vett olyan pénzügyi machinációkban, mint Neto-Cillessen és Arthur-Pjanic cserék, amelyek célja a Liga már bizonyítottan hamis pénzügyi fair play jelentéseinek jóváhagyása volt.
Végül Tebast be lehetne perelni az illetékes európai bíróságokon tisztességtelen verseny miatt, mivel megakadályozza a Barçát és a La Liga többi csapatát abban, hogy egyenlő feltételekkel versenyezzenek más európai klubokkal, amelyek ésszerűbb fair play szabályokat alkalmaznak. Mint látjuk, ezek a szabályok csak arra szolgálnak, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék a klubokat, és megakadályozzák az új eszközökbe, stadionokba vagy játékosokba való beruházást, amelyek versenyképességüket növelnék.
éldaként említhető, hogy Franciaországban a világjárvány idején három évre felfüggesztették a pénzügyi fair play szabályait, hogy ne vegyék figyelembe a jegyértékesítésből származó bevételek csökkenését, amelyet a szigorú egészségügyi intézkedések okoztak. Ennek eredményeként a kluboknak (ellentétben a spanyol példával) nem kellett játékosaikat eladniuk. Így volt képes a PSG megtartani Messit, Neymart és Mbappét, ami vitathatatlanul jelentősen növelte a PSG és a francia liga értékét.
Az angol Premier League-ben a pénzügyi fair play szabályai jóval kevésbé szigorúak (bár nem vagyok szakértő ezen a területen). Olyan elemzéseket olvastam, amelyek szerint, ha a Tebas-féle szabályok lettek volna érvényben, a Premier League szinte összes csapata képtelen lett volna bármilyen jelentős igazolásra az elmúlt években.
A La Liga emellett akadályozza, hogy befektetési alapok nagy összegeket fektessenek spanyol klubokba, állítólag azért, hogy megakadályozzák azok későbbi magukra hagyását. Valójában azonban ez a korlátozás kizárólag a Real Madrid érdekét szolgálja, mivel biztosítja, hogy senki ne legyen képes riválisként fellépni mellette. Ez a lépés csökkenti a spanyol liga versenyképességét és látványosságát, amely az elmúlt években, a jó Barcelona nélkül, szinte élvezhetetlenné vált.
A Barcelona csodája újból az utánpótlásbázisnak köszönhető, amely bár semmit nem ér a La Liga pénzügyi fair play rendszerében, sporteredményeivel ismét megmentette a klubot Laporta és Xavi vezetésével.
Az abszurditás csúcsa azonban az, hogy nem számolják bele az új Camp Nou biztos jövőbeni bevételeit (ha csak nem lesz olyan katasztrofális, mint az új Bernabéu, amely bár elveszítette a rendezvények és koncertek megtartására való képességét, láthatóan nem csökkenti a Real Madrid pénzügyi fair play keretét), miközben csak a Montjuic jegyértékesítéseit veszik figyelembe. Ezzel egyidejűleg még mindig fizetik olyan egykori Barcelona-játékosok irreális szerződéseit, amelyek Tebas idejében kerültek megkötésre.
Az pedig, hogy a ligában 10 millió euró alatt két játékos regisztrációját akadályozzák, miközben épp aláírták a világ legnagyobb szponzori szerződését egy sportklub történetében (több mint 1,4 milliárd euró értékben), és miközben a klub értéke 5 milliárd euróra becsülhető, nem csak számviteli értelemben abszurd, hanem számomra egyértelműen hűtlen kezelés bűncselekménye is Tebas részéről.
Ne feledjük: a La Liga vezetőségének feladata, hogy az FC Barcelona érdekeit is képviselje. (Érthetetlen, hogy a Barcelona miért szavazott rá újraválasztásakor.)
Összegzésül: nem csak hogy "jelölt lapokkal játszanak", hanem olyan mocsaras terepen, ahol pontosan tudják, mit tesznek. Hagyták Bartomeut, hogy elherdálja a klub vagyonát, hogy a Barcelona gazdaságilag összeomoljon. Nem számítottak Laporta visszatérésére, a jó futballra és a La Masia újjászületésére, ezért mindent elkövetnek, hogy gazdasági szabályozásokkal akadályozzák a Barcelona talpra állását, a vagyonértékének növekedését, és ezzel együtt a liga értékének emelkedését. Ez azonban láthatóan nem érdekli őket, mivel egyetlen valódi céljuk a Barcelona teljes megsemmisítése, hogy a spanyol bajnokság a Real Madrid „Ligue 1-jévé” vagy „Bundesligájává” váljon.
Amikor egy szabályozás elveszíti teleológiai célját, vagyis megszűnik azt a célt szolgálni, amelyért létrejött, és más „célokra” kezdik használni, azt meg kell változtatni, figyelmen kívül kell hagyni vagy meg kell szüntetni. Ez a helyzet a Tebas-féle pénzügyi fair play szabályzattal is. "
Az eredeti tweetet itt találjátok:
https://x.com/FilosofoGaucho/status/1874855234729636031...