Offtopic

[visca el barca]

Szamold meg, Matyi lehet elcsalta. Nem tudom, de mar sokadik, lassan atirhatnad a nickneved Ballackra..

LG-vel majd lebótolom', hátha felenged maga mellé a dobogó legfelső fokára

[MatyiG]

Top 3ba se fértem be pfff micsoda szimpátia szavazás.

Grat LG!!

Mondjuk ez tényleg az, legalábbis én az alapján szavaztam...

[Normandia]

Csak egy, aki mindent visz.

[Nero.]

Top 3ba se fértem be pfff micsoda szimpátia szavazás.

Grat LG!!

[MatyiG]

Nem csaltam, különben Busi nyert volna mindenhol.

[palesz77]

Szamold meg, Matyi lehet elcsalta. Nem tudom, de mar sokadik, lassan atirhatnad a nickneved Ballackra..

[visca el barca]

eh már megint csak második lettem újraszámlálást foghok kérni, meg óvást nyújtok be. palesz, hanyadik 2. helyem ez?

[palesz77]

Van egy hiba az év legrosszabb meccsénel. A Real nyert 2-1-re, nem mi, és Barcelonában volt a meccs.

Igen, bocsi, ott a csapatneveket felcseréltem. Javítva, köszi, hogy szóltál.

[Messias2]

Van egy hiba az év legrosszabb meccsénel. A Real nyert 2-1-re, nem mi, és Barcelonában volt a meccs.

[palesz77]

Lezárult az év szavazása, a Kibeszélő topicban megtekinthetők az eredmények. A következő napokban feldobom majd párszor az ajánlóba, hogy lássa mindenki. Gratulálok a győzteseknek, jövőre folytatjuk!

[recrea]

Nyugodj meg, bármelyik nő hazudik szemrebbenés nélkül, meg se forduljon a fejedben, h veled nem tenné meg, meg ő nem olyan, meg nincs rá oka, ilyet le ne írjon valaki újra, mert ha véletlen pont akkor iszom a roséfröccsöt, kiköpöm a röhögéstől.

Hozzáteszem, engem sosem ért a 32 év alatt szerelmi csalódás, senki nem dobott ki, pedig alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra, ezt csak azért írom le, mert semmi düh vagy keserűség nincs bennem a nők iránt, egyszerű tapasztalatokat irok le.

Mondok egy érdekes játékot. Van 100 nő, teljesen vegyes a felhozatal, te, mint férfi hányat dugnál meg? Elmondom, a nagy részét mert így vagyunk kódolva. Aztán, van 100 férfi, szintén teljesen vegyesen, van egy nő, hány férfival feküdne le? Ezt is elmondom, kiválasztja az általa legerősebbnek (nem fizikailag) vélt példányt és azzal vagy mondjuk még néhányat, akit úgy gondol, h megfelel neki.

Kérdezem én, melyik a rosszabb hozzáállás?

[csababarca]

Tromort egyetértek!

Zola az is kemény sztrori, kitartást..:/

Szülők ilyenkor nem relevánsak, rájuk hallgatnak legkevèsbé.
Nálam a lány-anyja kozott barátnői viszony is van, de nem segít.
Anyja mai napig ir tanacsokkal lat el, hogyan szerezhetem vissza...lelkes, szurkol...de hát sokra nem megyek vele.

[Tromort77]

Fogyasztói társadalomban élünk és ez elérte a kapcsolatokat is. Ma már a kapcsolat intézménye sem ér sokat. Mindig van egy jobb aki azt tudja adni amit Te tudtál amikor ismerkedtetek. Összejöttök, mézeshetek, aztán ahhoz, hogy egy kapcsolat komolyan és hosszútávon is működjön ahhoz rengeteg meló kellene, de azt már az emberek nem akarják beletenni, hanem inkább mennek tovább. Mindenki annyira meg akarja valósítani magát, hogy egy hangyapélónyi áldozatot nem tud hozni egy kapcsolatért és aztán meg csodálkoznak, ha már nem olyan mint régen. Nem akarom a nőkre kenni elsősorban, mert mindenhez két ember kell. Illetve komcsi dumálval se akarok jönni, hogy régen minden jobb volt. De a mai elférfiasodott nők már nem annyira összetartó erők. Régen a nők sokkal inkább összefogták a kapcsolatokat, családokat. Manapság meg ezek a szerepek eltűntek és a nők is csak ugyanúgy fogyasztók. Egyik terméket megunták, jön a másik.

Hasonló sztori esett meg velem is mint Csababarcával, egy hónapja. Exem belekerült az egyetemi életbe, rájött, hogy ő még élni akar és beleunt a dolgokba. Ami meg engem ébresztett rá arra, hogy ennek nincs értelme, ő nem az a csaj akibe beleszerettem. Szerencsére én a könnyen elengedős típus vagyok és tudom, hogy én megtettem mindent és elfogadtam, hogy ezt dobta a gép. Előre tekintek, majd jön más. De ezt mindenki máshogy éli meg, szóval megértem ha ez sokakat nagyon csúnyán megvisel. De férfinak kell lenni és menni tovább és melózni kell a saját boldogságunkon mert az önmagától nem jön el. Csak azzal fognak jó dolgok történni, aki tesz is érte.

Az első bekezdésre kitérve még, szerencsére vannak kivételek és látok hosszú ideje jól működő kapcsolatokat. Csak ott arra van szükség, hogy két olyan ember legyen együtt aki képes idomulni a másikhoz és együtt melózni az egészen. Sajnos ez a ritka manapság.

[MatsMessi]

Valaki nekem azt mondta mostanaban, hogy ha teljesen kitarulkozol egy no elott, akkor idovel megun. Neha a titokzatossag izgalmas. Persze a stabilitas, biztonsag erzet is. De jobban belegondolva lehet van benne valami. Viszont ha meg onnan kozelitem meg a dolgot, hogy ha lesz felesegem es egyutt fogok vele elni, es elotte ne nyiljak meg teljesen azt elkepzelhetetlennek tartom. Megiscsak o lesz a legfontosabb ember az eletemben.

[Nero.]

Ennyit a nőkről, szarházi mind, valakiben előjön ez egy idő után, valakinek szerencséje lesz és mélyen lappang csak.

Valahol jogos, de én inkább azt mondanám hogy teljesen más van a fejükbe mint a férfiaknak de erről nem tehetnek mert alapból ilyen a természetük. Én 23 évesen ezért nem tervezek járni senkivel, addig csak kavargatások és bízom a csodában hogy 35 körül amikor majd családot kell alapítani akkor megtalálom azt aki nem csak külsőre van rendben hanem belül is.
Az életethez meg próbálj nyitottabban állni szerintem mert a "hegy nem megy Mohamedhez."

[zola8787]

Könnyű okosnak lenni ebben a témában, de tényleg nem vagyunk egyformák. Valszeg az a nő nem született meg aki miatt sokáig magam alatt lennék. Két olyan esetem volt, amikor engem dobtak, de mind a kettőt könnyen abszolváltam. Nem okozott semmilyen törést, se az egómban se máshol. és mikor úgy alakult, hogy lekötöm magam, akkor biztos voltam, a mai napig is, hogy jól választottam. De hangsúllyozom, hogy ehhez ilyen tipusúnak kell lenni. Megértem azokat, akik nehezebben lépnek túl ezeken a csalódásokon, ezért is nehéz tanácsot adni, mert nem vagyunk egyformák, nem egyformán éljük meg a csalódásokat.

Nagyon irigyellek!!!

Engem 2 év legjobb barátságból alakult szerelemből, 4 év után dobott egy 2 hónapja facebook-ozó srácért. Kb 1 hónap után már találkozgattak is a hátam mögött.
6 hétig még szívatott, ezeket leírtam, most már karácsonyra is elvitte a nagy családnak bemutatni, hogy mennyire boldog vele, holott nem is ismeri (szeptemberben szakított, utána jött ez a velem is vele is 6 hét).
Ebben a 6 hétben 2 sztori: elment a sráchoz meg a spanjaihoz, valami kocsmás helyen voltak, ahol a csávó direkt ott akarta hagyni exem táskáját, hogy este már ne tudjon hazamenni, csak reggel, ezt időben észlelte, sértődve hazament. Reakció: másnap vele volt ismét.
Másik: nála aludtam, mondta végleg vége, sosem felejt el: aznap összejött a gyerekkel, a gyerek belőtt neki egy ilyet, hogy "aludj fent nálam, nem akarok mást, mert így nem érzem, hogy tényleg közelednél". Fent aludt, beitatta exemet, ráment, ERŐSZAKOSKODOTT, exem ellökdöste, aztán megtörtént: utána: azonnal hazavitette magát, sírva, nem is szólt a gyerekhez. Eredmény: másnap már ténylegesen együtt jártak.
Ja a csávó iszik, cigizik, nagy partyarc és exem 26 éves, ez kell neki.
Ennyit a nőkről, szarházi mind, valakiben előjön ez egy idő után, valakinek szerencséje lesz és mélyen lappang csak.

Ja a két húga és a barátai velem járnak moziba, bowlingozni, biliárdozni, engem hívtak meg szilveszterezni, velem jönne az áprilisi spartan race-re (bár végig zombi vagyok), ráadásul exem édesapja felhívta szilveszter után az én fateromat, hogy sajnálja, elnézést kér a lánya nevében, a feleségével tökéletesen megvoltak elégedve velem, ilyen embert akartak mellé, beszélt is vele (holott ő semmibe sem szólt bele), de hajthatatlan volt.

Azóta csak tengek-lengegek, nagyon jó diákmunkán vagyok, de nem bírok mindig bemenni és a 8 órát letudni, nem nyitok barátaim felé, elszaródott jelen pillanatban még az életem. Februárban kezdődne az utolsó félévem, 1 tárgyam van + az államvizsga, most kb ott vagyok, hogy nem látom esélyét, hogy meg legyen, képtelen vagyok odafigyelni bármire is.

Ilyen az élet, fel kell állni, valaki jól fogadja, valaki nem (én), jelen pillanatban cserélnék egy gyógyíthatatlan rákos emberrel, aki élni szeretne, mert teljesen elveszettnek érzem magam. Szívás.

[MatsMessi]

Szerencses vagy akkor. Nekem masfel honapja folyamatosan a jo programok, kozos emlekek jutnak eszembe. Az nagyon hianyzik. Viszont amit az elmult ket napban csinalt velem az nagyon bant. Olyan mintha nem erdekelnem, ugy erzem nem szivesen beszel velem neha. Pedig o mondta, hogy beszeljunk. Folyamatosan mondja, hogy szerinte megvaltoztam. Ma rakerdeztem, hogy miben erzi ezt. Es egy olyan peldat is mondott, hogy mert nem futottam bemelegitesnel tesi oran, mert hogy regen ezt nem csinaltam volna, hogy kiallok. Amugy megvagyok fazva es nem voltam jol mondtam is neki. Ugy erzem, hogy mar mindent beleakar magyarazni a sajat gondolataiba, es szoba sem kerulhet mas nala.

[csababarca]

Igen amúgy mindenki más.
Engem az ilyenek megviselnek. Nem egó szinten, mert tudom hogy ha akarom akkor holnap lenne valakim, most ez nagyképüen hangzik de majdnem így van.

De amíg érzelmeg kötődöm addig ez nálam nem opció. Sajnos.

[Normandia]

Könnyű okosnak lenni ebben a témában, de tényleg nem vagyunk egyformák. Valszeg az a nő nem született meg aki miatt sokáig magam alatt lennék. Két olyan esetem volt, amikor engem dobtak, de mind a kettőt könnyen abszolváltam. Nem okozott semmilyen törést, se az egómban se máshol. és mikor úgy alakult, hogy lekötöm magam, akkor biztos voltam, a mai napig is, hogy jól választottam. De hangsúllyozom, hogy ehhez ilyen tipusúnak kell lenni. Megértem azokat, akik nehezebben lépnek túl ezeken a csalódásokon, ezért is nehéz tanácsot adni, mert nem vagyunk egyformák, nem egyformán éljük meg a csalódásokat.

[TripleH]

Szerintem ha ismered rendesen, en nem nezed ki belole, akkor nem valoszinu, hogy hazudott. En is igy vagyok vele, nem tudom kinezni belole, hogy hazudik.
Amit viszont tudok mar, hogy nem O nekem az igazi. Sok dologrol igazabol le kellett mondanom, vagy mashogy kellett csinalnom, hogy ne vesszunk ossze rajta. A legfajobb dolog, viszont az, hogy a sport karrierem ket es fel eve miatta kezdtem hanyagolni, pedig akkor nagyon rendben voltam, es komolyabb szintre is feltudtam volna lepni. 17 evesen szerintem kicsusztam mar ebbol.
En amikor kiirtam ide masfel honapja egy hozzaszolast valaki azt irta, hogy ha szakitottunk, akkor nagy valoszinuseggel nem o volt az igazi. Ez tenyleg nagyon nagy igazsag.
En is olyan tipus vagyok, hogy nehezen szeretek meg valakit, de ha megtortenik, akkor nagyon nehezen tudom elengedni. Gyotrodok rajta en is, es az eszemben tudom, hogy nem kene, de a szivem ellentmond.

A nő és a kiismerhetőség sosem lesznek egymás szinonimái. Tudod ahogy a mondás is tartja: Minden duzzogó nő mögött van egy férfi, akinek fingja sincs róla, hogy már megint mit csinált. Az meg, hogy feladtad miatta a sportkarriert egyszerű kanosság volt, naná, hogy egy serdülő fiú a lehetséges lyukra játszik. Később bánja csak meg az ember az ilyeneket. 17 évesen pedig így első blikkre megmondom, hogy lesz még kismillió igazinak tűnő.

[MatsMessi]

Micsoda téma, emberek...

Lenne mit hozzáfűznöm, mert mint a másik, augusztus 4-én született kolléga, én is extrémen érzelgős típus vagyok (voltam?)

csak nagyon röviden:
szombat: szeretlek, tervezzük a jövőt, "olyan jó, hogy vagy nekem", "szeretem, hogy ilyen vagy"
hétfő: doblak, de nem mondom meg, miért...

és ez két éve volt...

Nah azóta randizgatok, de nem vagyok ugyanaz már, vhogy elvesztettem önmagam...

Üdv újra!:)

Nekem elmondta a miérteket, legalább.

Triple, köszi neked is, lehet igazatok van. Szerintem nem kamuzott erről, persze lehet megismert valakit egyetemen, de szerintem ebben annyi van hogy ezaltal rajott hogy nem kell neki kapcsolat, elvezni akarja meg az eletet.

Nem klasszik tavkapcsolat volt, 7napbol 3at egyutt voltunk. Annor a 3 eves kapcsolatomban sem talalkoztunk surubben.

Mindegy, ő tudja, mindenesetre, ha osszejott valakivel akkor eleg pofatlan hogy azota fixalta maganak a repjegyet velem, meg a munkat. Persze benne van a pakliban, kislàny még. És nem mert 20 éves, hanem sajnos fejben éretlen.
És ilyenkor egy örökszingli barátnő aki hétköznap duruzsol a fülébe se segít.

Szerintem ha ismered rendesen, en nem nezed ki belole, akkor nem valoszinu, hogy hazudott. En is igy vagyok vele, nem tudom kinezni belole, hogy hazudik.
Amit viszont tudok mar, hogy nem O nekem az igazi. Sok dologrol igazabol le kellett mondanom, vagy mashogy kellett csinalnom, hogy ne vesszunk ossze rajta. A legfajobb dolog, viszont az, hogy a sport karrierem ket es fel eve miatta kezdtem hanyagolni, pedig akkor nagyon rendben voltam, es komolyabb szintre is feltudtam volna lepni. 17 evesen szerintem kicsusztam mar ebbol.
En amikor kiirtam ide masfel honapja egy hozzaszolast valaki azt irta, hogy ha szakitottunk, akkor nagy valoszinuseggel nem o volt az igazi. Ez tenyleg nagyon nagy igazsag.
En is olyan tipus vagyok, hogy nehezen szeretek meg valakit, de ha megtortenik, akkor nagyon nehezen tudom elengedni. Gyotrodok rajta en is, es az eszemben tudom, hogy nem kene, de a szivem ellentmond.

[csababarca]

Micsoda téma, emberek...

Lenne mit hozzáfűznöm, mert mint a másik, augusztus 4-én született kolléga, én is extrémen érzelgős típus vagyok (voltam?)

csak nagyon röviden:
szombat: szeretlek, tervezzük a jövőt, "olyan jó, hogy vagy nekem", "szeretem, hogy ilyen vagy"
hétfő: doblak, de nem mondom meg, miért...

és ez két éve volt...

Nah azóta randizgatok, de nem vagyok ugyanaz már, vhogy elvesztettem önmagam...

Üdv újra!:)

Nekem elmondta a miérteket, legalább.

Triple, köszi neked is, lehet igazatok van. Szerintem nem kamuzott erről, persze lehet megismert valakit egyetemen, de szerintem ebben annyi van hogy ezaltal rajott hogy nem kell neki kapcsolat, elvezni akarja meg az eletet.

Nem klasszik tavkapcsolat volt, 7napbol 3at egyutt voltunk. Annor a 3 eves kapcsolatomban sem talalkoztunk surubben.

Mindegy, ő tudja, mindenesetre, ha osszejott valakivel akkor eleg pofatlan hogy azota fixalta maganak a repjegyet velem, meg a munkat. Persze benne van a pakliban, kislàny még. És nem mert 20 éves, hanem sajnos fejben éretlen.
És ilyenkor egy örökszingli barátnő aki hétköznap duruzsol a fülébe se segít.

[visca el barca]

én a szakítás után még együtt laktam vele fél évig.

ezt anno nekem is felajánlotta, de épeszű ember ilyenbe nem megy bele nem is értem
gondoltam is magamban, jó, hogy fel nem dobta h míg épp valaki tömi az egyik szobában én addig majd szaggatok nokedlit a közös vacsorához

[Fecooo]

Micsoda téma, emberek...

Lenne mit hozzáfűznöm, mert mint a másik, augusztus 4-én született kolléga, én is extrémen érzelgős típus vagyok (voltam?)

csak nagyon röviden:
szombat: szeretlek, tervezzük a jövőt, "olyan jó, hogy vagy nekem", "szeretem, hogy ilyen vagy"
hétfő: doblak, de nem mondom meg, miért...

és ez két éve volt...

Nah azóta randizgatok, de nem vagyok ugyanaz már, vhogy elvesztettem önmagam...

[TripleH]

Figyelj, saját tapasztalatból mondom, hogy ez nem egyik napról a másikra változik, nekem is volt ilyen pro es kontra is ahol en voltam a "gonosz" másik esetben az "áldozat" amit ki merek jelenteni, hogy ilyenkor a legtutibb dolog, hogyha véletlen szoba keveredsz vele, akkor azt ugy tedd, hogy legkevésbé se azt érezze, hogy te bármilyen szinten is elvagy ez miatt keseredve, mert akkor csak az o egójat fogod pallérozni. Szerintem egy kezemen megtudom számolni, hány olyan exem van akivel szoba állunk egymással a mai napig.

Tündérmesék pedig nincsenek, nem akarlak elkeseriteni, de szinte biztos vagyok benne, hogy más került a képbe akivel ugye 2 hét alatt annyi időt töltött el, mint veled mondjuk 2 hónap alatt. Ha van valami amit megtanultam a hosszú évek alatt, hogy a távkapcsolat sohasem működik, mert mindig van valaki aki közelebb van hozzá és ő mi csak barátok vagyunk helyzet következik be.

Amúgy meg nem azon múlik, hogy 20-21 vagy 40-41, nem véletlen van az sem hogy a sokat távol levő kamion sofőrok feleségei/barátnői elkezdenek unatkozni, törődésre vágynak.. innentől szerintem nem kell ecsetelnem.

Tudom ez nem volt egy nagy vigasztalás, de amitani meg nem akarlak, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek és igazából csak összezavarodott.