Bevallom őszintén, én sem láttam még focis átigazolási papírokat. Robinho a Chelsea-hez akart szerződni, ahogy írtad, Scolarival akart tovább dolgozni. A Madrid viszont megtehette, hogy ezt megtorpedózza, és Robinho sírt is emiatt rendesen.
Valóban megtehette volna, hogy nem ír alá a City-hez, de mindenki tudta, hogy alá fog írni, mert sok-sok pénzt akart keresni, és játszani akart. Technikailag valóban megtehette volna, hogy nem ír alá, annyiban módosítandó a hozzászólásod, hogy ekkor már kidobta a pénzt az ablakon a City. A vevő csapat először kicsengeti a pénzt, aztán jön csak az új szerződés, és nem fordítva. Kockázatnak kockázat, de nem olyan nagy, mert a játékos pénzt és játéklehetőséget akar. Rengeteg példa van olyan adás-vételekre, amelyekbe a játékos nem egyezett bele, például Stam esetében Ferguson kérlelhetetlenül alkalmazta a "fiam, csomagolhatsz"-eljárást, egyik pillanatról a másikra.
Tavaly is rásózhattuk volna Dembélé-t a Bayernre. Azt a lehetőséget is elszalasztottuk. Jogilag azért tehetik meg ezt a klubok, mert a játékosok munkaszerződése együtt jár a játékjoggal. Ha megszűnik a játékjog, megszűnik a szerződésük, és ahogy írtad is, nem kötelező aláírniuk a másik klubhoz, így jogilag semmire nincsenek rákényszerítve. Mivel a játékos nem birtokolja a játékjogát, ezzel a klub azt csinál, amit akar. Hogy a játékos alá akar-e írni az új klubnál, az már az ő dolga. Megteheti, hogy nem ír alá, nincs rákényszerítve (Robinho úgy fogalmazott, hogy a Real Madrid kényszerítette, ami legfeljebb átvitt értelemben igaz, nem volt köteles aláírni a City-hez, de természetesen aláírt, mert játszani akart és sok pénzt akart keresni).
Spanyolországban különösen erősek a munkavállalói jogok, és tavaly is fokoztak ezen, amivel maximálisan egyetértek, és abszolút támogatom a dolgozók minél magasabb szintű jogait. Azzal például egyetértenék, ha a játékosok szakszervezete azt mondaná, hogy ha történik egy klubváltás, és ezzel egy játékos pénzt bukik, és kevesebbet keres, az előző klubja fizesse ki a különbözetet. Azzal is egyetértenék, ha a játékosok azt mondanák, hogy birtokolhassák a saját játékjogukat, ne lehessen őket akaratuk nélkül eladni, és ha a beleegyezésükkel történik egy adás-vétel, abból a pénzből ők közvetlenül részesedjenek, hiszen ezt a pénzt ők termelték ki a klubnak, joguk van ebből részesedést kapniuk. Ezekkel teljesen egyetértenék, bár erősen kétlem, hogy a focisták jelentős része ilyesmin agyalna.
Jelenleg viszont a kluboké a játékosok játékjoga. Ezt az állapotot el lehet ítélni, ezen lehet változtatni, de jelenleg így van. Hogy Suárez miért követelőzhetett a fizetésével kapcsolatban, azért, mert a Barcát most már mindenki palira tudja venni. Évi 12 millió eurós szerződést adtunk egy akkor 20 éves srácnak, akiről fogalmunk nem volt, hogy beválik-e. Ha nem adnánk érdemtelenül ekkora fizetéseket, a csapat ballasztjai sem akarnának ennyire maradni. De így persze, hogy maradni akarnak, több évnyi semmittevéssel több tízmillió eurót bárki nagyon szívesen keresne. Amennyi pénzt ő 2017-ben érdemelt volna, annyi pénz mellett már bőven megérte volna neki váltania az évek során egy másik klubhoz, és akkor most nem lenne gond azzal, hogy mit kezdjünk vele. Emellett ingyen engedünk el játékosokat, tényleg nagyon kíváncsi lennék ezekre a tárgyalásokra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a klub ennyire előnytelen szerződéseket köt. Tele vagyunk ilyen előnytelen szerződésekkel.