A győztes mentalitás egyetlen győztes típusú játékossal még nem fog berepülni az öltözőbe.
Nico éppen azért lehet jó megoldás, mert éppen annyival adhat többet a csapatnak, amennyi a lépésről lépésre fejlődéshez szükséges. Életkorából adódóan is passzol a kerethez. Belülről, egymásról kell átragadni a fejlődés a játékosokra, de szétterülve kb mindenkire arányosan.
Nico jelenleg éppen annyival lehet több, ami nincs meg azokban, akik azon a poszton játszhatnak.
Messi korszak elmúlt. A lecsengő, hanyatló és erőtlen korszakot Messi képes volt egymaga látszatra mérsékeltebbé tenni, de ez nem kopírozható. Ugyanakkor minél nagyobb téttel bírt a meccs, Messi annál kevésbé érvényesült. A Ligáben ez kevésbé volt ennyire feltünő, de a nemzetközi porond azonnal büntette is a csapatot.
Ehhez kőkeményen belülről kell építkezni. Bellingham sem egy súlytalan Realt vett a hátára ősszel. Lehetett szapulni őket, de Bellingham nélkül sem rogytak volna térdre, ahogyan Bellingham sem tudott volna a hátán vinni egy megrogyott csapatot. Teljesen más, amikor csak egy kisebb löket hiányzik és teljesen más, amikor eredendően súlytalanabb egy csapat, amin már nem elég lökni, hanem szó szerint húzni kell. Ha már húzni kell, az nem lesz tartós, mert idővel elfogy a húzóerő.
Egyébként én pontosan ilyen mentális okokból is mielőbb megválnék a súlytalan játékosainktól. Hiába töltelék vagy padon van, szerintem nem lenne még ott sem helyük. Ha tetszik, ha nem, gátjai a fejlődésnek. A pad nem az időhúzásért van, hanem a változtatás lehetőségéért.
Nem lufi fog rajtunk segíteni, hanem önmagunkat kell fejleszteni és saját erőből kell tudni kilábalni a lúzer szerepből.
Szóval mi ott tartunk jelenleg, hogy nekünk csapatra van szükségünk.
