Ez mind igaz, nekünk is a túlfizetett játékosokkal van a baj, akik máshol fele annyit se keresnének a tudásuk, jelenlegi formájuk alapján. Nálunk van az egyik legjobban fizetett kapus, középpályás és csatár és csodálkozunk, hogy nem akarnak elmenni, ha küldenénk őket, mi meg a magas fizetések miatt nem tudunk igazolni újakat. És ne hozzuk fel az FFP-t, mert nagy részben az ilyen gáláns szerződések miatt jutottunk ide. Egy De Jong béréből (37m) a Real ki tudja fizetni Vinicius és Bellingham fizetését egyszerre. De Jongot meg nem tudom sajnálni, mert csak időlegesen engedett a béréből, a végén mindet visszafizetjük részletbe, ahogy Messiét is fizetjük még, ha jól tudom.Chino írta: ↑2025.06.24. 10:17:52Ahogy a klub nem babusgathatja a játékosokat, ők sem kötelesek szívjóságból szívességet tenni, ami alapvetően őket károsítja. De Jongot is szidhatjuk, hogy miért nem ad lejjebb a béréből, hogy igazolhassunk. (főleg, hogy ő a minimálisra csökkentette amikor a klub bajban volt) Lehet bontani szerződést, de akkor ki kell fizetni, ami nálunk a rosszabbik megoldás.
Ez az egész vica versa működik.
A Realnál ugyanez volt/van. Bale is inkább elgolfozgatott és nézte a TV-ben a meccseket és kapta a hatalmas lóvét, Hazard szintén zenész, most Alabának fizetik a vagyonokat, ő viszont inkább lepörgeti a szerződését.
Nem is kell köpködni ezért Ter Stegent, de hagy bírálhassuk már. Ha ő tudatosan nemet mond (joga van hozzá) , akkor lehessen már ellenérzete is az embernek.
Nálam De Jong, Fati is persona non grata. Játszhatnának bármilyen jól, a jelenlétük és a fizetésük (főleg ez) nem a csapat érdekeit szolgálja.
Nekem is vannak kedvenc játékosaim, de pl. ha Yamal egy 40m igénnyel lépne fel (alapfizetés), azonnal eladási listára tenném a vezetőség helyében.
A babusgatásról. A klub és a játékos is egy profi szerződést köt egymással. Általában ezt egy több fordulós tárgyalások előzik meg. Egyikük sem baráti szeretetből nyújtja illetve írja alá a szerződést.
Ha a játékos hozza a formáját és a klub ezáltal jó eredményeket hoz (+bevételt) megy az öröm, mert mindenki jól járt. De ha a játékos nem úgy teljesít vége az idillnek. Ez a kapitalizmus.
Ha minden játékosnak megengednénk, hogy addig játsszon nálunk, ameddig a kedve tartja, rég a másodosztályban lennénk.
Ilyenkor mondhatnánk, de hosszútávú szerződése van. Persze, mert így lehet tervezni. Egy részt a bérrel, másrészt ne kelljen azon izgulni, hogyha lejár a szerződése, elmegy-e másik csapathoz ingyen, mi meg vehetünk jó pénzért egy másikat. Csak mi ugye túl toljuk a biciklit a fizetésekkel.