2009.05.12. 17:21:38
Nos, szerintem még végképp felesleges a 27-i meccsről, azon belül is a várható felállásról beszélni. Én még érdemben nem szóltam hozzá az elődöntőhöz, ezt most itt is megteszem, ezzel együtt kiegészítem a La Liga és a Premiership közti különbségekkel az én szemszögemből:
A spanyol futball sajátossága az attraktív támadójáték, a labdabirtoklás, az esztétikus támadások felépítése. Ezt lehet balettnek csúfolni, vagy alacsony színvonalúnak, abban azonban nem lehet kételkedni, hogy arányaiban a spanyol bajnokságban szerepelnek a legjobban képzett futballisták. Nyilván érezhető az utóbbi években egy erősödő kontraszt a két gigászi klub és az összes többi között, de alapjában véve nagyon jó a mezőny. Motivációs és anyagi gondok nehezítik a kisebb csapatok munkáját, valamint a szakértelem hiánya. Abban pedig végképp nem a Blaugrana a hibás, ha gyengének minősítik a La Liga-t.
Szóval... a szurkolók nélkül hol lennének a klubok? Kit érdekelne egy meccs?
Így az a minimum, hogy szórakoztasson a játék. Persze ez maga után von bizonyos korlátokat, most nem ez a lényeg.
Miért baj az, hogy a PD nem a test-test elleni küzdelemről, s a villámgyors széleken való támadásokról szól?
Miért jobb az angol bajnokság (az élcsapatoknál szinte hazai labdarúgók nélkül)?
Másképp alakult ki, fejlődött a két futballkultúra.
A spanyol futballban az első az egyéni, technikai kvalitások. Az edzések a labda körül zajlanak, ellenben a szigetországi szokásokkal. A taktika csupán másodlagos.
Miért ilyen a játékmenet?
Egyértelmű, hogy a futballhoz való hozzáállás tradicionális alapokon nyugszik.
Lényeg a labda birtoklása, a végsőkig kijátszott támadások, szép mozdulatokkal , hosszú passzjátékkal, cselekkel megbolondítva.
Hogyan várhatunk el egy hétről hétre mediterrán körülmények közt készülő, s szereplő csapattól, hogy az éghajlat adottságait semmibe véve, a Premier League-hez hasonló tempójú mérkőzéseket vívjanak?
Vagy akkor akik a Premiership-et tartják a legerősebbnek a világon, akkor azok mondják el, hogyan, milyen játékelembeli változások segítségével "nőhetne fel" a La Liga a "nagy testvér" mellé?
Badarságokat beszélnek!
Miért várnánk el ezektől a csapatoktól, hogy feladják az évszázados hagyományokat, s pálfordulással az enyhébb intenzitású, de mindenképp látványosabb, ha nem is mindig izgalmasabb, de szebb futballjukat feladják a taktikáért, a rendkívüli fizikális erőt igénylő gyors játékért, és az eredményességért?
Kinek a pap, kinek a pap fia.
Engem mindkét bajnokság szórakoztat, de összehasonítani nincs értelme.
Mekkora jelentőssége van a pénznek? Sajnos hatalmas.
Elég megnézni mi lett a Francia bajnoksággal. Mára az egykor méltán híres, és elitbe tartozó gall csapatok csupán az egykori gyarmatokból megélő üzleti vállalkozások. Persze ez is szélsőséges megközelítés.
Angliáról nem is beszélve...
Miért nem lehet szeretni a PD-t?
Miért jobb attól egy bajnokság, ha az összes nemzetközileg induló csapatuk a végjátékig szerepel? Ezek a kupák számomra nem a leginkább mérvadóak, de legalább érdekesek. Az ilyen kupákban döntő fontosságú a hosszú, minőségi cserepad, biztos háttérel, jó fizikális állapotban lévő játékosokkal, s taktikai érzékkel, ebben egyértelműen az angolok a világelsők!
Ellenben a bajnoki címek a legértékesebbek, ez vitathatatlan. Vagy épp ahogy egyik előttem hozzászóló mondta: az angol csapatoknak fontosabb az FA kupa, mint az UEFA. Persze, ezt sem kell magyarázni.
Valóban: nagy pénz, nagy foci! Ettől még korántsem biztos, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a legjobb.
Attól, hogy a ködös albion csapatai már-már küzdősporttá, s pénzbányává degradálták a világ legnépszerűbb sportágát, attól még senki se mondja meg egy spanyol futball-pártinak, hogy márpedig az angol bajnokság a legjobb...
Egész egyszerűen ezek a csapatok csupán a saját bajnokságukban szereplőkkel hasonlíthatóak leginkább össze.
Megnézném hogyan alkalmazkodna Roman úr Chelsea-je a PD-hoz. Vergődnének. Ahogy a Blaugrana sem tudna egyből alkalmazkodni a Premier League-hez.
Így a BL számomra egy érdekes versengés, egy igazi kuriózum, ahol a futball különböző definícióját alkalmazó csapatai, futballnemzetei találkozhatnak.
Mérleget vonhatnak mondjuk egy elődöntőben, hogy mi a fontos. Az üzlet, tehát mindent adjunk fel a továbbjutásért, vagy a másik oldalon a hagyomány, ezzel együtt a szurkolók, ami szűk korlátokat hagy maga után a taktikában.
Sokan írták...: a Barcelona egysíkú, kiismerhető.
El tudom fogadni ezt a nézetet, van alapja.
Azonban a Chelsea nem?
Miért nem próbálták eldönteni a párharcot azzal, hogy más perspektívából tekintenek a mérkőzésekre, s megmutatják, hogy az angol focinak, vagy csupán a Fulham Road-iaknak nem a küzdés, a taktika, a védekezés a kizárólagos védjegye, hanem egy új arcot mutatva támadnak?
Miért nem brusztoltak Valdés tizenhatosa előtt az ingoványos talajon mozgó katalán védelem hibájára várva?
Nem követem minden héten a Chelsea mérkőzéseit, de a L'pool elleni továbbjutásuk alkalmával nekem nagyon is úgy tűnt: egy séma működik, aztán mivel ez becsődölt a Stamford Bridge-i első félidő alatt, jöhetett az adok-kapok, ami legalább szórakoztató volt, s végül eredményes is, de jól láthatóan össze is zavarodtak, s ekkor már taktikailag is verhetőek voltak.
Ezt Guus valószínűleg így gondolhatta, szóval inkább meg akarta tervezni a mérkőzést, pontról-pontra, majd belebuktak. Ebben persze mekkora szerepe volt a végletekig profithajhász felfogásnak?
Melyik Chelsea drukker tudja szívére tett kézzel azt mondani, hogy ezek a fiúk a világ összes Chelsea szurkolójáért küzdöttek, úgy ahogy kellett?
Egyébként véleményem szerint ezt a sablonos játékot képes a jó formában, ideális körülmények között szereplő Barça könnyedén lehengerelni.
Valahol meg kellene találni a középutat.
A katalánok sohasem adják fel a játékukat, de az elmúlt évekhez hasonlóan már sikerült gördülékennyé tenni a gépezetet, amely ha valóban működik, akkor legyen az bármilyen taktika, mit sem ér.
Persze ehhez mentálisan, és fizikálisan is tökéletes állapotban kellett volna lennie a Blaugrana-nak ez ellen a rendkívül jól védekező, de önmagában egy hasonlóan vérszegény, akár töketlennek nevezhető Chelsea ellen, amely elhitte a 70. percben, hogy ennyivel tovább lehet jutni...
A játékvezetői ténykedésről kár beszélni, volt a két meccsen mindkét oldalra kedvezőtlen ítélet, persze az első meccset úgy en bloc mindenki elfelejti...
Kinek melyik stílushoz, csapathoz húz a szíve. Annak okát nem kell keresni, az mindenkinek a magánügye.
A Barcelona gyengén játszott, ötlettelenül, a sztároknak nem ment a játék, a Chelsea megölte a mérkőzést.
Ez unszimpatikus hozzáállás, vízzel játszottak, sárosak lettek, így ha kívülállóként tekintenék a dolgokra, akkor is azt mondanám, hogy megérdemelten jutott a futballozni akaró együttes a római fináléba.
Az pedig, hogy ott mi lesz, már nem érdekel. A legfontosabb ,hogy egy ilyen, undorítóan, mocskos játékkal sem lehetett az eredmény alapján két vállra fektetni a csapatot, a károgókkal nem szabad foglalkozni.
A döntőben többet kell nyújtani, mentálisan és fizikálisan fel kell frissülni, illetve taktikailag fel kell készülni minden lehetséges történésre, de a saját játékát sohasem szabad, és nem is fogja feladni a Csapat!
A legjobbakat!
"As I walk through the valley of the shadow of death, I have no fear because I am the meanest motherfucker in the whole valley" - Gen. George S. Patton