jelwaz írta:
Initom írta:...
Ezt Messi-Ininek is kérdezte, csak nem tudtam válaszolni, mert az ominózus hsz miatt moderáltak (jogosan), aztán meg már elfelejtettem. Kicsit offos is lesz a hsz, de szó lesz benne a Yaya
-Busquets cuccról is.
Szóval Real B. Pont mostanában nyilatkozta Rosell, hogy a Barca nem egy üzleti vállalkozás, hanem életérzés. Pont ő, hogyan gondolja, hogy ezt épeszű drukker beveszi? Amióta elnök, mást sem hallani, csak, hogy pénz-pénz-pénz-pénz.
Laporta ellenes is voltam már a kormányzása végén. A kezdeti időszakban, mikor a bélsárból emelkedtünk ki, egy teljesen józan, megfontolt politikai és gazdasági stratégiával vezette a klubot. Nem voltak magasak a fizetések, csak középszerűek, akik csak a pénzért jöttek volna, maradtak ahol voltak. Jól igazoltunk, olyan játékosokat, akikben becsvágy volt, nem pénzéhség, ez a pályán is látszott. Giuly, Zambrotta, Larsson nem az istencsászárkiskirályok voltak a posztjukon, de sikeréhesek voltak. Közel nem pénzeltük szanaszét a játékosainkat, mint most. Miért is baj ez? A Mes que un club nem egyetlen ideológia, hanem ideológiai rendszer. Én azt gondolom, hogy mindig van választásod. van az egyik út, ami könnyebb, de nem tesz különlegessé, és van a másik, ami sokkal nehezebb, lemondással jár és nem biztos, de a végén a dicsőség vár. Na a Barca ezt választotta nagyon sok évvel ezelőtt, amikor nem pusztán a győzelemről és a kupákról szólt az, hogy melyiket válassza. A klub katalán maradt, és a mai napig az, nem úgy beszél róla senki, hogy az exkatalánok vagy mittomén újspanyolok.
Amíg nem volt mezszponzor, addig ezt is mindenki belesorolta. Jött ez a csimpánzképű Rosell és bejelentette, hogy ,,ájjájj, mingyár-azonnal csődbe megyünk, ha nem lesz mezszponzor". Tette mindezt úgy, hogy már a választások előtt tolta, "hogy a normális mezen márpedig elöl is van felirat, mert az úgy szép, de ez az uniceg design inkább hátul mutatna jól, előre valami tradícionális arab minta kellene, mert az nagyon szépen harmonizál a katalán történelemmel és a gránátvörös-kék színkombinációval". Na mit adott Isten, "igaza" lett. Ez a teória könnyen hihetővé vált, mivel a fizetések igen nagyon emelkedtek, Pep meg méregdrágán igazolt, ráfizetéssel. De itt is lett volna megint választás, ami azt jelenti, hogy vannak kompromisszumok, amiket nem köt meg a csapat. A végeredményt tudjuk. A játéksok a fejünkre nőttek. én nem állítom, hogy egyáltalán nem érdemel fizetésemelést senki, de pofátlanul és erdemtelenül? Itt Valdésre gondolok. A legjobban kereső kapus szintjére akart lépni... És megkapta. Wazz, vegyenek fel a csapathoz ajtómutogatónak, én megmutattam volna, hogy merre kezdje el az olyan csapat keresgélését, aki fizet neki ennyit a szolgálataiért. Ezzel a hozáállással lehetett volna akár maga Gamper reinkarnációja is, akkor is ki kellett volna rúgni. Itt akkor már két részében is megingott a Mes que un club filozófia, egyrészről pénzéhség, sztárfizetés, valamelyest ennek következményeként mezszponzor. Attól, hogy valaki a La Masiaban nevelkedett, esetleg még katalán is, nem feltétlenül lesz ő a király. A mes ue un clubba beletartozik az emberi minőség is, szerintem. Ha valaki nem tudja ezt az ideológiát a magáévá tenni, akkor hiába érvényes rá a fenti két állítás, akkor sem kell őt preferálni. Ez az egyik problémámn a Busquets-Yaya kérdésben. Mindketten top 5-ösök a posztjukon. Tegyük fel Yaya az 5., Busquets meg a 1. (tudom, hogy ez nem így van, csak tegyük fel). Itt megint választhatsz, játszon az 5. legjobb, aki minden tekintetben megfelelő egyébként, az 1.-höz viszonyítva, tisztábban játszik (mondjuk nem színészkedik), vagy játszon a legjobb, akinek amúgy a viselkedése hagy némi kívánni valót maga után. Yaya és Busquets közül, ha az utóbbi is volt jobb, akkor is max. egy hajszállal. Emberileg viszont távol áll Tourétól (igaz az a nem túl régi pofonos megmozdulása nem volt szép, de mindenkinél elpattan egszer a cérna, annyira durva nem volt, és eljön az a szint is... mindegy, kár, hogy a tavalyi Real elleni classicon nem volt egy Ibra, aki fejberúgja az egyik fehérmezes majmot). Ez pl. Pep hibája. Ja és Busquetsre nem mondhatjuk, hogy na hibázott egyszer, mert szokása színészkedni. Rászólhatna már mister Pep, hogy a labdával foglalkozzon.
na meg Pep. Ő is részese pl. a mezszponzori dolgoknak. Lobbizott a quatari vb pályázat számáraq, ami sportszakmai szempontból egyáltalán nem volt indokolt, sőt. Azok az érvek mellette, hogy kupákat nyer meg a legsikeresebb Barca, legeredményesebb Barca, hát, nekem sántítanak. Egyrészről honnan lehet tudni, hogy ez valóban Pep érdeme-e. Nem állítom, hogy csak jókor van jó helyen, de lehet ez egy olyan politika következménye is, ami nála korábban kezdődött és mostanra ért be. Lehet, hogy más edző nem hogy ugyanennyi, de több kupát is kihozott volna ebből a csapatból (az Inter elleni kiesés az elődöntőben mindig bennem marad, és nem a lesgólok miatt, nem Mou miatt, hanem a nagy kinthagyjuk a bőrünket is szöveg miatt, aminek az lett a vége, hogy mindenki csak a bőrét vitte ki). Aztán az elmentek. Mindenki Ibrát szidja, de abba nem gondol bele senki, hogy ő is mondhat igazat? Touré is hasonló dolgokat mond. És Pep gerincének a hiányát azért nem olyan nehéz észrevenni. Eto'o, Ibra, Yaya. Elég megnézni miket nyilatkozgat előtte Guardiola. Ő az edző, dönteseket lehet és kell is meghozni, igazából Yaya távozásánál sem az a bajom, hogy Busquets mellett tette le a voksát, hanem, hogy hogyan tette mindezt. Nem egyenesen, mézes-mázasan, már-már visszataszító módon.
Szóval szerintem a Mes que un club filozófia megremegett. Nagyon is. A nagy csapatok között pedig nincsen különbség. A Barcában volt, de kérdés, hogy, ami maradt, az meddig lesz elég. Rosell még több pénzt akar majd, és akkor másoknak fog a La Masia kölyköket nevelni? vagy létrehoz egy francia Barcelonát is? Vagy Emirates lesz a stadion neve? Vagy az unicef helyére felkerül a Henkel? Az emberek meg azt fogják mondani, hogy ,,nem baj, nem baj, csak nyerjük a kupákat, azt mes que un club! Az mit jelent? Mindegy, mes que un club". A nagy katalán játékosok meg, akik az ősi gyökerekből sarjadzannak meg ülnek kussban, vigyorognak, ők is előadják az egészet. Hát...
A divatdrukker dolog meg persze, bonyolult. Én nem karom megkérdőjelezni, hogy aki 1 éve szurkol a csapatnak, az nem igazi drukker. De én azt gondolom, hogy mindig eljön a megpróbáltatás ideje. Oyasmi az, mint egy avatási ceremónia. Egyszer át kell esni rajta, nem kellemes, és komoly erőpróba. De érted, az az igazi drukker, aki nem akad fenn a szűrön.