Tegnap nem volt itthon kb 0-24-ben és egy ilyen témából hagytok ki? Nézzenek oda, pedig biztos meg tudtam volna előzni Andrés barátunk kirohanását, nem jó stílusban és főleg személyeskedve mondott el egy egyébként létező és nem is rasszista véleményt. Nagyon rosszul fejezte ki magát és írt is olyan dolgokat, amiket nem kellene. Timnek mondom, hogy a kiegyensúlyozottság kedvéért ne csak a kuruc.infót, hanem a másik oldalt is említse meg, tehát ez nem a kuruc.infó és mondjuk nem Tóta W. Árpi blogja vagy az Amerikai Népszava

(bocsánat, ha valaki szereti őket, de ott is megjelennek csúnya stílusú írások, így már kiegyensúlyozottak vagyunk azt hiszem... Amúgy valóban nem illik ide ilyesmi), Szóval, hogya témához is szóljak: Bob! Szép, amit írsz és tudom, hogy a példaképed ("a neved") is ezt hirdette, mint ahogy Jézus is (mondjuk véletlenül sem tettem párhuzamot a két ember közt és nem azért, mert Jézus nem támogatta a könnyű drogokat

-bár azért is- Nem fogom Bob-ot megsérteni, én nem teljesen ugyanazt gondolom Marleyról mint ő, még, ha el is ismerem mondjuk a zenei munkásságát. Ebbe viszont nem menjünk bele). DE: Ha objektívan és reálisan nézzük a világunkat, illetve a történelmet, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy ez egy végtelenül naiv és fölösleges ideológia. A magánéletben persze üdvös és jó, ha alkalmazod és így tekintesz mindenkire, de a valóságban mindig is mindenkor láttuk, láthatjuk, hogy a nagy egyenlősdit hirdető rendszerek, birodalmak, kormányok a legnagyobb és undorítóbb diktatúrát, uralmat hoztak világunkra, saját országukra. Ez nem általánosítás, csak egy államot mondj, aki meghatározó és nem csak egyenlősdit hirdetett, de meg is próbálta beváltani, nem diktatúrát hozott népére. Kíváncsian várom,nem hiszem, hogy lesz ilyen. Hitlert embertelenségben és diktatúrában csak az egyenlőséget hirdető kommunista uralmak tudták felülmúlni a 20. században. És akkor még nem említettem még egy-két nagy 20-21. századi birodalmat, amely ugyan formálisan nem diktatúra és saját országában talán valóban relatív jólét van (szabadság nincs, még relatív sem politikai értelemben), de a világban a legnagyobb egyenlőtlenségek okozója (éppen a szabadság jelszava alatt). Ugye az USA is gondoltam, de azért ebben segítenek neki más európai és nem európai államok is. Szóval mindez jól hangzik, de nem váltható és sajnos a többségében sokkal nagyobb egyenlőtlenség fakad belőle, mint amit ki akart küszöbölni. Elég csak arra is gondolni, hogy az úgynevezett feudális államokban milyen élet volt. Persze lehet azt mondani, hogy mondjuk társadalmi rang szerint Magyarországon nem tekintették egyenlőnek az emberek. Lehet, természetesen, ez részben igaz is. Azonban nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy vajon tisztelték-e őket és volt e joguk a méltó emberi élethez, az emberi méltósághoz és ehhez képest milyen ma a "fejlett demokráciában és kapitalizmusban az élet? Az kell mondanom, hogy ma formálisan egyenlőnek tekintik az embereket, de a valóságban nem és ez az elhazudott, eltakart társadalmi rang sokkalta fájóbb és az emberek lelkéig hatolóbb, mint az, mikor mindenki tisztában volt vele, hogy hol a helye és e szerint próbálta tisztességben leélni az életét. Ma nem mondják azt, hogy te jobbágy vagy, de gondolják (más szóval persze), kinéznek, nem állnak szóba veled. Ugyanúgy meg vannak a zárt társadalmi csoportok, mint akkor és az olló meggyőződésem szerint nagyobbra van nyitva. Voltak akkor is problémák, szegény emberek, éhezők, "koldusok", de ki merem mondani (történészként is), hogy a társadalmi különbségek nem voltak ily kirívóak és főleg bántóak, sokkal inkább hagyták élni az embereket méltóan (nagy többségében persze, ez nem általánosan igaz), dolgozni tisztességesen, mert mindenki tudta, hogy hol a helye és e szerint élt. Félreértés ne essék, nem akarok én mára feudális világot, de a létezett értékeit igenis át lehetne ültetni egy 21 századi demokráciába is. A marxista történelemkönyvek természetesen mást mondanak, hiszen az ő ellenségképüket a kapitalizmus mellett pont ez a világ testesítette meg. Mégis látnunk kell nem csak az igazat, de a valódit is e torz tükörben. Ezért nem hiszek és nem is fogok hinni sosem az egyenlőséget hirdető rendszerekben. Az ilyen embereket tisztelem, de a rendszereket nem (magam is emberként nézek minden emberre, de úgy hiszem, hogy egy hívő embernek, mint én, ezt sosem kell külön hangoztatnia, egyszerűen természetes és megszokott a dolog.).