Érdekes kérdés.. Én nem vagyok filmszakértő, mert jobban szeretek olvasni, de azért nézek néha-néha filmeket, ilyet is olyat is. Más kérdés, hogy mindezt milyen értékűnek tartom... Megnézem ezt a popcornos Hollywoody gépsoros filmeket is ( na nem mindegyiket, mert tényleg keveset nézek), csak amiben látok valamit. Ha kell, akkor öncélú élvezet (hölgyemények stb
) céljából, mert jó, ha néha kicsit kiengedi az ember így is a fáradt gőzt, ha van erre ideje. Lehet, hogy ezért sokan megköveztek majd, de valahogy így vagyok a Tarantino filmekkel is (vagy mondjuk Guy Ritchie, pl Blöff, vagy a Ravasz - ez utóbbi is Ritchie filmje?, magyarok közül Argo és a többi). Elismerem, hogy egyéniség az ürge, mert senkinek sincs ilyen stílusa a filmesek közül, de engem csak szórakoztatnak a filmjei ( szerintem majd mindet láttam), kiengedem a gőzt, de semmit többet nem adnak. Emellett megnézem a komolyabb filmeket is, akár a régieket (egyik ilyen régi, kedvenc filmem az Emberek a havason) vagy újabbakat, mindenesetre azt másképp, nem a gőz kiengedése miatt. Ebből sem nézek sokat, tehát nem vagyok "művészfilm-ínyenc", mint ahogy ezt a kifejezést is gyűlölöm,mert a sok öncélú barom bemocskolta. Ugyanis divat Európában, Magyarországon, de az egész világon is a fesztiválokra, egymásnak csinálni filmeket (belterjes csapat számára) és sokan a saját beteg világképüket, perverzióikat vetik a képernyőre, majd megjutalmazzák egymást, az előbb-utóbb úgy is körbemegy. Ezt nem általánosan értem, de van ilyen vonala is a művészfilmgyártásnak. Azt hiszik, hogy azért, mert minden, amit mondani akarnak a világról, az egyedi, mégpedig egyedien beteg és gusztustalan, attól művészet lesz. Na ez járatta le a szememben a művészfilm kifejezést. Emellett megszállottan vadászom az újabb (régiek közül már sokat láttam) jó történelmi filmeket, de sajnos ezek száma egy kézen elfér. Röviden így vagyok a filmekkel, de mondhatjuk, hogy laikus vagyok.
