Hát figyelj, két konkrét példát tudok hozni, ami nagyon felidegesítettTT írta:én erről például szívesen olvasnék (ha nem gond), egy kis kellemes felüdülés lenne a heves vérmérsékletű téma utánMihu írta:Finnországban jártam 2 évvel ezelőtt. Ott például az emberek olyan nyugodtak és türelmesek, hogy már szabályosan zavart.





1: Bolt. Megyünk szépen két bevásárló kocsival a sorok között. A sarkon befordult a sor balra, ott voltak ilyen tálcás hús árúk. Megálltunk, néztük hogy mit vegyünk magunknak estére a grillezéshez, és közben nem is vettük észre, hogy elálltuk az utat. Teljesen véletlenül. Vagy 2 perce tanácskozunk, mikor hátranézek, és egy néni ott áll mögöttünk, aki nem sokkal utánunk jött be a boltba, rátámaszkodva a kocsira, nézelődik. Egyből kapcsoltam, odébb toltam a kocsinkat hogy legyen hely, hogy el tudjon menni. Rám mosolygott, én persze heves sorry-zásba kezdtem, Ő meg mosolyogva mondta hogy no problem. Totál az volt az érzésem, hogy ha 5 percig állunk ott és nem vesszük észre, akkor se szól egy szót se, hog elnézést, arrébb mennének, vagy valami...és akkor még utána is nem az hogy flegma fejet vág, hogy ideje volt, hanem még mosolyog és mondja hogy semmi baj. Ez nekünk magyaroknak baromi meglepő és furcsa volt, miközben itthon ha a Tescoban friss kenyér van, akkor egymás vállán átnyúlva, próbálnak odaférni, nyomják rá a másikat a kenyeres polcra, hogy jusson nekik is egy kiló kenyér.
2: Megyünk a kocsival az úton, mi vagyunk az egyetlenek, se szembe, se mögöttünk, sehol senki, csak a nyílegyenes, kb 500 méter hosszú, jól belátható útszakasz. Kb a háromnegyedénél egy kereszteződés ami a mi sávunkra csatlakozik rá. Áll ott egy kocsi, jól láthatóan jobbra akar kanyarodni, tehát arra akar menni amerre mi is megyünk. Már látjuk jó messziről, hogy ott áll, de nem fordul ki. A távolságot a kereszteződés és köztünk úgy képzeld el, hogy kb mire mi odaértünk az elágazáshoz, egy telerakott nyergesvontató is kb 2x kifordult volna elénk úgy, hogy nekünk nem kell belefékezni. Ő meg ott áll, és csak áll...elmegyünk mellette, erre kifordul....hát mondom ez kész...Itthon meg...azt hiszem akinek van jogsija, és szokott városban vezetni, az tudja hogy ha van egy fikarcnyi kis esély arra, hogy kiforduljon, akkor meg is teszi.
Ezeken az eseteken kívül is alapjában véve a finnek fantasztikus emberek. Nagyon barátságosak, segítőkészek, és közvetlenek. Ott állítom, ha valakit megállítasz az utcán, aki éppen nem siet sehova, és elkezdel vele beszélgetni, simán leáll veled dumálni anélkül, hogy ismerne. Nagyon szimpatikusak, és hát az az ország, már ami a környezetet illeti...egész egyszerűen leírhatatlan. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer jusson el Finnországba, mert életre szóló élmény. Én szerelmes lettem abba az országba. Szívesen laknék kint pár évet. Örökre nem, mert ahhoz nekem túl nyugis.
Ezért nem is írtam oda, hogy genetikai különbség, csak azt, hogy különbségsjd írta:
Amit idáig felhoztál példának az szvsz inkább kulturális/szocializációs különbség, nem genetikai (ami utána van, az már inkább az, és nem is vitatom el, hogy genetikai különbségek vannak is népcsoportok között).

