jelwaz írta:Nem a témába vágva érdekelne, hogy mit értesz a ,,az idióta vígjátékok, szánalmasan művészieskedő filmek" alatt. Mert én pl. az utóbbiba sorolom az Életrevalókat (bár nem így fejezném ki magam), és nem jutok napirendre fölötte.
Ha elfogadsz egy tanácsot: kerüld az ilyen szélsőséges kifejezéseket, mint szánalmasan (kapcsolódva a múltkori vitánkhoz). Ha elfogadod elfogadod, ha nem, akkor ok, de ne kezdjünk bele a múltkoriba. Az első rész viszont így is érdekel.
A második felére reagálva először, kritikába valamennyire direkt írok ilyeneket, alapvetően nem használnék ilyen végletes kifejezéseket, de egy-két írásnak hangulatának ez jót tesz (most éppen ennél nem, de ha pl. egy rossz filmről írok), meg jó beszédtéma is a kommentelőknek. Azt viszont majd igyekszem elkerülni, hogy a véleményemet is általánosan így fogalmazzam meg.
Az idióta vígjátékok alatt arra a típusra gondolok, amikor van egy normális és egy idegesítően gyökér fsz, és az összes humorforrás az lenne, hogy az utóbbi agyára megy az előbbinek. Ezek közül talán a Pofa be jött be igazán, de nekem a többi ilyen nem nyerte el a tetszésem. Főleg azért, mert az ilyen őrültek, akik ezekben a filmekben megjelennek, számomra sosem voltak viccesek, hanem inkább csak ütöttem volna őket, ameddig bírom.
A szánalmasan művészieskedő filmeket meg a Monty Python tökéletesen összefoglalta:
http://www.youtube.com/watch?v=fbAohexT0Ho
Az Életrevalóknak sztem ehhez éppenséggel semmi köze nem volt (bár ez attól függ, Te mit értesz a kifejezés alatt), úgy gondolom, hogy alapvetően egy meglehetősen egyszerű eszközökkel operáló és egyértelmű film volt. Ettől persze még tarthatod szánalmasnak (vagy bármilyen rokon értelmű kifejezéssel élhetsz)