beszélnünk kell kevinről.
srácok, kérlek titeket, ha több ajánlás között hezitáltok, azt dobjátok be, aminek van szinkronos verziója.

tudom, hogy hisztisebb vagyok ezzel a hülyeségemmel, mint céer fénykorában, de nem úgy akarok a film elé ülni, hogy kötelességemnek érzem, hanem úgy, hogy amúgy is lelkes legyek.
nos.
mint korábban azt hiszem írtam is, a hatásos, és komoly drámák nem állnak tőlem távol, az értékeket (elsősorban) ezekben látom.
azt mondom, bár így is nehéz darab, ez talán még akkor az igazán hard, ha valakinek van már gyermeke.
nekem nincs (nem ma fogom elkezdeni a film után a gyártást) de így is éreztem a lélektanát.
amit kiemelnék az az, hogy mindig is szerettem az egy filmen belüli idősík váltogatásokat/ugrálásokat, ez itt is jól jött.
pici negatívum, hogy a kis ördörgfióka (hogy szépen fejezzem ki magam) számomra cseppet hiteltelen, reálisabb lett volna, ha idősebben ábrázolják a gonoszt.
a színészi teljesítményhez csak annyit, hogy az anya, de főleg a gyerek játéka is hiteles volt, pedig őszintén szólva egyiket sem ismerem.
összességében tetszett, azt a hatást, amit a készítők el szerettek volna érni vele, azt szerintem nagyjából nálam is elérték.
megnézni mégegyszer nem fogom, de ha lesz rá alkalmam, a könyvet elolvasom szerintem.
7/10