2013.02.27. 17:46:33
Eltelt nem kevés idő, aludtam is rá egyet már, de még mindig nagyon mérges vagyok. Pedig a meccs alatt egyáltalán nem voltam az, ami még jobban zavart, mintha fölrobbantam volna. Az első gólnál még megfogtam a fejem és gondoltam na most majd leereszkedik a vörös köd és elkezdünk előre menekülni. Hát nem. A második gól pillanatában meg egyszerűen szenvtelen lettem, kifutott belőlem mindenféle érzelem. Aztán még néztem és épp elkezdtem cihelődni, h indulok a melóba, amikor jött a 3. szög. TV leó és irány a melóba, mintha mi sem történt volna. Aztán jóval a meccs után egyszer csak felötlött a dolog és ahogy agyaltam rajta, úgy kezdett elgurulni a gyógyszerem.
Pedig olyan szépen indult... Jó régen volt, h így kezdtünk volna egy Klasszikust. Már fél perc után egy távoli lövéssel jelentkezett Ini és érezhető volt, h harapósabb a csapat, mint az utóbbi időben. Kis híján beírtam, h ÉLÜNK! , de jobb, h nem tettem... A beszedett első gól átfordította a meccset és rendesen megfogott minket, a többi meg már történelem...
Viszont amik miatt mérges vagyok:
-hova tűnt a küzdeni akarás?
Játszogattunk meggyőződés és különösebb lelkesedés nélkül, mint vmi sablonos robotok. A 11-es után én elvártam volna, h nekik ugrunk és megalkuvás nélkül presszionálunk, de ennek nyoma sem volt. Egykedvűen pötyörésztünk, mint egy esős délutáni edzésen. Nincs bennük felelősségérzet, önbecslés, h összeszorított foggal daráljunk még akkor is, ha nem megy? A Sevilla ellen nagyjából ennek megvoltak a jelei, épp ezért bizakodtam is kicsit, h jó úton járunk a visszakapaszkodáshoz. De a tegnapi ezt teljesen lerombolta.
- hova tűnt a gyorsaság, a lendület?
Ezzel a semmitelen produkcióval saját magunkat öljük meg, mert a játékunk alapelemeit hagyjuk el.
Lendület nélkül nem vagyunk képesek járatni a labdát, legalábbis olyan sebességen, amivel eredményt tudunk elérni. Toszogathatjuk a zsugát akár 300 percig is, ha ilyen tempóval csináljuk nem jutunk előbbre.
Alapvető védekezésünk a letámadás, de ilyen szétszórtan az sem működik. Nem harapunk és nem fojtjuk el azonnal az ellenfél építkezését, csak úgy ímmel-ámmal. Ha egy megindul lerohanni, talán egy-egy társra talál, de ha a többi nem ér fel, simán le tudják venni őket két passzal, ahogy meg is történt. Tehát nem vagyunk meg ebben sem.
Meg az előrejátékban sem, ugyanis nincsenek meg a 3szögelések sem. Rengeteg eset volt tegnap is, amikor pl Ini tartogatta a labdát 2-3 fehérmezessel szemben, de nem jött segíteni neki senki. Máskor már egy pillanat alatt ott vagyunk ketten és ki lehet passzolgatni, ahogy a rondo során edzésen. De ez is elmarad, így meg képtelenek vagyunk az építkezésre. Azért volt, h sikerült felállni és mehetett volna a tikitaka, viszont azt meg rendszeresen elszúrtuk azzal, h vagy pontatlanul pöcköltük tovább és már el is vitték, vagy lassan járattuk és belenyúltak.
Kinyírjuk a saját játékunkat és még csak segítenie sem kell az ellenfélnek.
-miért nem lehet más felállásokat próbálgatni, ha láthatóan nem megy a mostani?
Mereven ragaszkodunk az éppen lefővőben lévő kezdőnkhöz, ahelyett, h megvariálnánk egy kicsit, hátha jobban működne. De nem, inkább megerőszakoljuk a kezdőt azzal, h 3 irányítót akarunk felpakolni, ami nem hoz annyi hasznot, mint amennyi kárt okoz, h kioltják egymást és Ini ki van kényszerítve a kevésbé használható posztjára. Számomra már fél óra után ordított egy Fab-Tello csere, a kiscsávónak lett volna helye, ki tudtuk volna használni a sebességét. Ráadásul ha többször mögéjük tudunk kerülni, oda fognak figyelni jobban, így középen több helyünk lehetett volna talán. Azon a középen, ahol immáron Ini a világklasszis pozíciójában tolhatta volna, ami már tiszta haszon. De persze neeeem, hagytuk tovább szenvedni a csapatot és akkor akarunk vmit tenni, amikor már vége a dalnak.
Abba a megrogyott csapatba hozhattunk volna akár 4 Villát is, mindegy volt addigra...
Uh piszok gyorsan ki kellene találni vmit az okosoknak erre a középpályás témára, mert ez így megfekszik.
Na, így is hosszú már, de még összegzésként:
Rohadt idegesítő, h egy ilyen meccsen, ahol minden adott lett volna az önbizalomszerzésre (otthon, tétmeccs, presztízs, visszavágó- visszavágás) és a bizonyításra (maguknak és mindenki másnak), h még igenis ott vagyunk a topon és fel tudunk állni a pofon után, elénk rakják ezt a híg, lagymatag produkciót. Mintha tökön rúgtak volna a srácok egyenként. Háromszor...
Hiszek én a gyerekekben, képesek lehetünk felállni és ismét megvillantani azt, amitől a világ legjobbjának tartanak (tartottak) minket. De ehhez kellenek a srácok is és ahogy elnézem, nincs meg bennünk az erő , a küzdeniakarás, a lendület. Így meg nem fog menni. Ha a reál ellen egy ilyen fontos meccsen nem voltak képesek odatenni, akkor később mitől lennének!? HOUSTON, WE HAVE A PROBLEM...
There is only one god, and his name is death~Syrio Forel