menczel írta:ebből egyedül a sportszerűség jogos a többi témához nem kapcsolódó irreleváns fogalom a témában. te láthatóan a hatkupás Barca álomvilágában élsz. a bajnoki címeket így szokták nyerni a csapatok, ahogy most eldőlt, gusztustalan meccseket játszva, esélytelen ellenfél ellen botladozva váratlan fordulókban. mi ez a 'megérdemelte' szentimentális igazságosztás? az érdemli meg aki győz. minden más magyarázkodás. esetleg ha pontozásos sportról van szó akkor van helye ilyen érvelésnek. mint mondtam, nem vagyok 'jó' vesztes, de az önostorozásba hajló polkorrektség nagyon böki a csőrömet.
Mi értelme sportot nézni, ha az nem a sportról szól? A játék szeretetéről és a férfias vívásról, küzdésről? Hogy megvívunk egymással és ha a jobb, arra érdemesebb csapat győz, felszegjük a fejünket, megdicsérjük a teljesítményüket, elgondolkodunk azon, hogy miért lettünk másodikok, levonjuk a konzekvenciát, és az alapján folytatjuk a munkát, hogy újra mi legyünk a bajnokok. És fordítva is. Ha szerinted tényleg erről szól az sport, hogy márpedig a cél szentesíti az eszközt és semmi más nem számít, csak hogy mindenkin átgázoljunk és a véres kardot lóbálva toljuk a s.ggünket és a rozsdás kupánkat mások pofájába, akkor te egy borzasztó rossz úton jársz.
Azt ugyan elismerem, hogy egyes helyzetekben ezt egy elfogadható vagy elnézendő magatartásként szolgálhat, de általánosságban súlyos tévedés, hogy így kéne lennie. Amikor a Mourinho-féle tisztességtelen, erőszakos henteshordával szemben oda-odacsípett a csapat a Realnak és mi, szurkolók, sem fogtuk vissza magunkat ha élcelődni lehetett azon a Real Madridon, ami minden sz.rnak elmondott minket, UEFAlona voltunk és most nem sorolnám fel az összes szemetet, amit a szél felénk az ajtón behordott, azt azért ne keverjük már össze azzal, amit az Atleti idén véghezvitt. Fegyelmezett és szorgos munkával elérték a céljukat. Legyőzték a Barcát, mert akartak és volt bennük tűz. Nálunk ha volt 4 játékos, aki tényleg meg akart dolgozni a bajnoki címért és ki is érdemelte volna, hát sokat mondok. Az Atletico tele olyan játékosokkal nyerte meg ezt a bajnoki címet, akikről már minden nagy klub lemondott, mert vagy nem tudták azt nyújtani, amit elvártak tőlük vagy nem kaptak második esélyt, egy ilyen csapat egy zseniális, fiatal edzővel, akiről én csak álmodok, hogy hasonlót fog szerződtetni a Barca vezetősége és messziről elkerüljük Luis Enriquét, megnyerték a bajnoki címet, mert akartak és tettek is a dolog érdekében. Nem hétről hétre matekoztak, hogy na, ha így és így lesz vagy úgy, meg reméljük hogy csoda történik és a túlfizetett sztárbandánk felemeli a kis sejhaját és mutat is valamit azért az összegért, amilyen összegből kisebb államokat lehet elkormányozni, hanem mentek és csinálták. Ki tett azért, hogy az öröme tisztes legyen? Hát nem a Barca.
A foci elment egy baromi rossz irányba rengeteg embernél. Szinte mindenről csak a pénz meg a gőg ordít, hogy csak mi és most és azonnal, körülményektől függetlenül. Nem, súlyos tévedés. Nálam legalábbis még mindig élnek a mára már feledni készülő elvek, és a francba is, örülök, hogy az Atletico nyert, mert nálam a sport továbbra is arról szól, hogy nyerjen az arra érdemes. Nálam a játéktördelős eredményfoci a sport arcba hányása és ha csak ilyeneket látnék a pályákon, mentem hagynám itt a fenébe az egészet.
