Nem Németben éltem, hanem Hollandiában. Fogalmam sincs, hogy mennyire hasonlíthat a kettő, de valamilyen szinten biztos van hasonlóság a két ország között.
Először is, nekem annyi szerencsém, volt, hogy anyámék kint éltek már egy ideje és csalogattak, mert, hogy többet fogok keresni, lesz is majd belőlem valami, pluszba segítenek is munkát találni.
Volt biztos állásom, magyar viszonylathoz képest nem is kerestem rosszul (130-140 körül, plusz valamilyen utalvány járt még 6000 forint értékben). Egyik nap írt anyám, hogy tud biztos állást egy üvegházban paradicsomszedést vagy csomagolást, mondjak fel és, amint tudok repüljek. Meg is történt, egy héttel később már Hollandiában voltam anyám egyik barátnőjének a lányával együtt. Kiértünk, mentünk a beígért állás után érdeklődni, erre közölték velünk, hogy a tulaj bezárja azt a részleget, ahova anyám főnöke el akart helyezni. Persze addigra már kibéreltünk egy 3 szobás lakást, 1300 euróért...
Ez volt július legvégén, szeptemberig semmit nem találtunk, addig a lakásban döglöttünk, mivel pénzünk se volt elmenni sehova. A csaj haza is utazott még abban a hónapban, nekem meg végül szerencsém volt. Anyám csávója munkahelyén volt egy kajálda, ahova felvettek először mosogatni, ahonnan gyorsan kikerültem a konyhába, majd pár hónappal később a másik konyhába (pár km-mel arrébb egy hotelen belül) helyezett el. [auto_cenzúra] is volt minden, végre úgy voltunk, hogy akkor innentől szépen lassan talpra is állunk. Ezt arra, értem, hogy azalatt a pár hónap alatt, ameddig nem volt meló, anyám egy havi fizetése totálisan elment csak a lakásnak a bérlésére, a csávója fizetése ment a kajára és az itthoni hitelekre, plusz számlákra.
Erre jött az, hogy októberben, anyám [auto_cenzúra] bejelentették a leállást. Onnantól ő ült otthon és semmit nem csinált... Végül áthelyezték december környékén Németországba és sajnos szét is mentek. Ekkor jött az, hogy egy kisebb lakást kell keresni. Sikerült is egy [auto_cenzúra] kis lakásba beköltözni, 900 euroért havonta. Erre bazdmeg bezárták az én munkahelyem is...

Anyám főnöke végül felvett egy üvegházba, ahova kb alapból mentem Hollandiába. Pár hét után rájöttem, hogy ez egyáltalán nem nekem való munka és már tudtam, hogy amint lejár a lakás bérlésének a szerződése, vissza is fogok költözni haza. Ez így is lett végül, ez volt fél év. Ez a 6 hónap alatt kaján és benzinen kívül semmire nem költöttem. Jah de, egészségügyi biztosításra havi 100-at. Szeptemberig sikerült összeszedni pár száz ezer forintot, de ennek tényleg az volt az ára, hogy soha sehova nem jártam, soha semmit nem csináltam. Tulajdonképp én nem éltem kint, hanem laktam.
Na, ennyit a személyes dolgokról. Igazából ezt csak, azért meséltem el, hogy lehessen látni, a kinti élet se mindig egyszerű és nem mindig egyszerű munkát találni se. Főleg nem segítség és protekció nélkül.
Ez a pár hónap alatt megismerkedtem sok emberrel, főleg az üvegházban. Hatalmas részük közvetítő cégen keresztül dolgozott kint, ami a fizetésből levett 350 eurot a lakásra, plusz a kocsira, amit biztosítanak a munkába járáshoz még százat. Ezek mellé még tankolniuk is kellett, plusz ugye kajáljanak is. A fizetés, ha jól emlékszem 1200 euro volt, ennyi kint a minimálbér.
Ezek a biztosított szállások olyanok, hogy akárkivel összerakhatnak, van hogy nyomorogni kell egy szobában több embernek, egy tusolót használni stb. Én ilyenbe bele se mennék, mert nem tudnám elviselni, hogy várni kelljen, hogy el tudjak menni reggel tojni egyet vagy csak arra is, hogy fogat tudjak mosni...
Most így hirtelen nem is jut eszembe, hogy miket írhatnék még le. Ha van konkrét kérdésed, akkor majd arra válaszolok.
Jah még valami... A legfontosabb, amit mindenkinek el szoktam mondani, aki ki akar költözni a munka és a pénz reményében normális szakma és nyelvtudás nélkül:
-legyen kint ismerősöd, aki az elején biztosít neked szállást
-legyen alaptőkéd, hogy ne az ismerősödnek kelljen eltartani, ha véletlenül nem találsz egyből munkát
-ne legyen itthon a barátnőd/barátod, mert az ekkora távolság totál szétbasz bármilyen kapcsolatot
Ha te étterembe meg meccsekre akarsz járni, akkor hidd el, hogy semmit nem fogsz spórolni. Rengeteg ember él kint is, ugyan úgy, mintha itthon lenne. Eljár iszogatni, meg ilyesmi, és hónap végén már számolgatnia kell a centeket, hogy megvegyen-e még egy doboz sört vagy inkább egyen valamit. Persze ez nagyon a véglet, de rengeteg ilyennel is lehet kint találkozni.
Az én végső konklúzióm: csak abban az esetben költöznék még egyszer külföldre, ha nem lenne más választásom.
Hogy ne csak a full negatív dolgokról írjak, pl megtanultam az angolt olyan szinten, hogy a mostani itthoni munkahelyemen bármilyen külföldivel el tudok beszélgetni, tök általános dolgokról. Hoztam haza pénzt és megismertem egy két nemzet szokásait.