Lehetne fizetésplafont bevezetni, mint az amerikai ligákban. Ez a klubok pénzügyi stabilitását védené, de ezt szerintem pont a nagy klubok elleneznék, mert a magas fizetések biztosítják számukra a minőségi játékosok elszívását a kisebbektől.
Az FFP-t még a 2008-ban kirobbanó gazdasági válság idején gondolták ki, de miután elsimult a válság, igazából hatályon kívül helyezték, egyedül ránk vonatkozik, senki másra. Most pedig eljutottunk oda, hogy rengeteg klub ismét nagyon szorult helyzetben van, mert túlköltekeznek, és ha nem fogják a kezüket szabályokkal, akkor a csőd szélére viszik magukat. A Manchester United is egyre nagyobb bajban, hogy csak egy példát említsek, meg legalább a fél Serie A. Rólunk volt divatos terjeszteni, hogy micsoda bajban vagyunk, de az igazság az, hogy egy halom csapat sokkal nagyobb bajban van nálunk, de a média valamiért minket pécézett ki.
A Real Madrid nagyon keveset igazolt nem csak ezen a nyáron, de az elmúlt években egyáltalán. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ők a pénzügyi stabilitást nagyon komolyan veszik. Ennek az ára, hogy elképesztően szűk a keretük, engem nagyon meglepett, hogy Kroos-t nem pótolták, én Rodrit vagy Mac Allistert Mbappé elé helyeztem volna náluk fontossági sorrendben, és belső védők igazolására is szükségük lett volna, legalább kettőre.
Én ezzel mindig szkeptikus voltam, mert a szezon elején is kidőlnek az emberek. Már a legelső fordulókban. Ha nem 60 meccses lenne a szezon, hanem 40, akkor nem dőlnének ki az első fordulóban? Ha tavasszal sérülnének le sorban a játékosok, akkor még indokolhatnánk is ezt a sok mérkőzéssel, de már a szezon legelején is kidőlnek a játékosok. A túl sok szabálytalanság, a rossz felkészítés, a túlzott doppingszerek (gondolok itt a nem szabálytalan teljesítménynövelőkre is), a természetellenesen növelt izmok, amik sokkal kevésbé tapadnak és sokkal könnyebben szakadnak, a rossz edzésmódszerek nagyban hozzájárulnak ehhez.
A túlzott doppingszerek miatt a kevésbé fizikai sportágakban is gyakoribbakká váltak a sérülések, ami korábban a nehézatlétákra volt jellemző. Apám például birkózó volt, és a nehézatléták már az ő fiatalkorában is gyakran lesérültek, leginkább a súlyemelők. Pedig az akkori doppingolás nagyon-nagyon gyerekcipőben járt még a maihoz képest, de már akkor is voltak ezzel gondok. Pedig hol volt az akkori doppingolás a maihoz képest. Mára meg a könnyűatléták sportágaiba is beszűrődött ez. Hozzáteszem, a futók között kevesebb az ilyen sérülés, mert rengeteget futnak, és az izmaikban több a természetes fejlődés.
De egy alapos tudományos vizsgálatot megérdemelne a téma, ezt nagyon támogatom.
),
