Senki nem akarja, hogy ne játsszanak, de létezik átmenet a minden meccsen 90 (ma már 100-105) perc és a nem játszatjuk között. Pláne 4-0-nál. Nézd meg, mit csinált a 80. perc tájékán már. A térdére hajolt, és mint egy asztmás, levegő után kapkodott. Ennél simább meccs a világon nincs, a 3. számú kapust is be lehetett volna rakni jobbszélsőnek, nem osztott, nem szorzott volna, max egy góllal kevesebbel nyerünk.
Továbbra is, Messi 17 évesen még kicsit feljátszogatott a B-ből. 16 évesen még percei sem voltak, amikor Yamal hónapokat játszott végig 90 percekkel. Össze sem lehet hasonlítani Messit azzal, amit most Yamal kap, vagy Bernal, Cubarsi, Gavi, Pedri, (Fati) kapott. Ráadásul egy kicsit durvább, fizikálisabb korszakban vagyunk még ráadásnak.
Messi még 18 évesen is - tehát ami Yamal még csak jövőre lesz! - alig játszott végig meccset a nagyoknál. Yamal addigra veterán lesz kb, Gavi is az volt. Ég és föld.
Én továbbra is hiszek az orvosi konszenzusnak, meg a mi klubunkon kívül mindenhol bevett beépítési szokásoknak. Más szóval vagy mindenki rosszul csinálja, csak mi nem, vagy mi csináljuk rosszul. Valószínűségszámítással elég nagy az esély a másodikra, és az említett fiatalok mellékelt példája is inkább emellett áll.
Mi itt sajna a a topfociban egyedülállóan 3-4 éve felépítettünk egy ilyen csúnya szóval futballpedofil kultuszt. Nem jókedvünkben, mert nehéz a dolgunk, de azért ennél lehetne őket jobban védeni, akkor is, ha szükség van rájuk anyagi okok miatt. De erre sehol máshol (szem előtt lévő bajnokságokban, klubokban legalábbis) nincs példa, mindenhol mindenki értetlenkedve és aggódva csóválja a fejét, orvosok, szakkomentátorok, mindenki, ha a Barca fiataljai szóba kerülnek. Mbappékat, Barcolákat 18 éves koruk körülre járatnak be.
Ettől még Yamal megúszhatja csont nélkül 1-1 kisebb átlagos sérüléssel, mint ahogy 100 évig is élhet valaki napi egy doboz cigivel is, de attól az még nem lesz jó, és statisztikailag jóval nagyobb az esélyed, hogy idejekorán elpatkolsz valamiben ezzel összefüggésben.
Bármerre nézünk, jellemző, hogy akit nagyon korán tolnak be a felnőttek közé, rendre hamar kiég, vagy legalábbis az első 1-2-3 évében súlyos sérülésekkel (jellemzően szalagszakadásokkal) kell szenvednie. Nálunk nem kell sorolni, kik ezek, de bárkire gondolo az ember, 1-1 ritka példa van Európában, Wirtz, Moukoko, mindkettő megszívta, Wirtz talán visszajött belőle, de ettől még nem volt buli 1 évre kiesnie.
Nálunk lévő játékosok közül kb csak Raphinha nem volt életében sérült, amíg ide nem került, szélsőséges példa, lassan került a topfociba. Kevés ilyen van, hirtelen Guimaraes jut eszembe, aki későn érő, életében kihagyott 8 meccset. A Milanból ismerem még Reijnderst, 25 éves korára jutott el topfociig szép lassan felfelé lépkedve, válogatott is akkor lett. 1 db meccset hagyott ki pályafutása alatt. Nem véletlen.
Nyilván ez nem megvalósítható, csak jó példa a szélsőségek összehasonlításánál, milyen orbitálisan nagy különbség van a korán élfociba hajszolt, és nyugodtan beleérő játékosok közt.
Yamalért imádkozzunk, mert sikerkorszakot fémjelezhet és határozhat meg, ha túléli ezt valahogy kisebb sebhelyekkel.
ter Stegen; Baldé - Cubarsí - Araujo - Koundé; - Christensen - Pedri; Raphinha - Olmo - Yamal; Lewy